– Jó napot! Ezek az ön fái? Ehetünk mi is róla?
– Sziasztok, egész nyugodtan!
– Hány éves fák ezek?
– Húha… talán 2005-ben a Balmazújvárosi útról vettem hétezer forintért a vérszilvát, a nórabóra pedig magról kelt mert volt itt egy idősebb fa. Bio amúgy mindkét fa, nincsen permetezve, de nincs is benne kukac. És nézzed hogy mekkorák vannak ott fönt! Csak ugye azt senki sem szedi le, hanem a természet megoldja. Na de szedjetek nyugodtan, aztán be is jöhettek, mert bent meg van finom nyári alma a kertben.
– Köszönjük, az is érdekel minket! És egyébként mióta lakik itt?
– Már majdnem ötven éve lakok itt. Én építettem ezt a házat, meg ami mellette van ez a nagy zöld, azt is. 1979-ben kezdtem el építkezni, a Nagysándortelepi Téglagyárból akkor még lovas kocsival hordták ide a téglákat a munkások. Tízezer tégla van beleépítve! Gondolhatjátok…
– Nem semmi! És mi volt benne, valami üzem?
– Csirkéket tartottam benne, vagy tizenötezer darabot. De tudjátok mi lesz belőle? Kapaszkodjatok meg…
– Na mi?
– Panzió lesz nemsokára! Tizenhét szoba van benne, aztán azt kár lenne nem kihasználni.
#1260/1095/1872
Pipóhegy utca; 47.528845, 21.681000
Canon EOS 6D
f4.5; 1/250; ISO-640; 17mm
2021.07.25.