13: Fényes tehetségű diákja, később nagyszerű professzora volt a Kollégiumnak az akkori főbíró fia, Maróthi György. A kiváló képességű ifjú 16 éves korában jutott ki a bázeli egyetemre, ahol 19 éves korára már lelkészi képesítést szerzett, majd bejárva több nyugati országot, nyolc nyelvet tanult meg, s páratlan zenei műveltséget is szerzett. Hazatérte után huszonhárom évesen egymaga egy egész tanári kart pótolt. Ezenfelül – a hagyomány szerint – ő volt az, aki 1739-ben a szörnyű pestisjárvány idején, amikor a diákok nagy része, köztük a temetéseken résztvevő éneklő diákok is elmenekültek a városból, a megmaradt kevesekből létrehozta négyszólamú vegyeskarát (két gyerek-, két férfi hang, azaz diszkant, alt, tenor basszus) és velük a nyugaton ismert gyorsabb ritmusban adatta elő az egyházi énekeket, amelyet addig a korabeli magyar szokásoknak megfelelően a debreceniek a végtelenségig elnyújtva és túlságosan harsogva énekeltek. A járvány elmúltával a visszatérők diákokból a kar létszáma gyorsan emelkedett. Sajnálatos, hogy az alapító fiatalon távozott az élők sorából (29 évesen), de a Kántusnak elnevezett énekkar azóta is él. Zenetörténetünk a kántust első magyar nyelvű vegyeskaraként tartja nyílván, és több évszázados működése közben a világ számtalan pontján szerzett már dicsőséget az iskolának, városunknak, népünknek. Szűcs Ernő: Debreceni Anekdoták (217
#0727
Borona Utca; 47.489427, 21.685830
Utca első említése: 2017
Canon EOS 6D
f10; 1/800; ISO-200; 22mm
2020.4.4.