Site Overlay

Matula utca

Az örök idő erdejében
aludtam mélyen és soká,
napfény emelt a fellegekbe,
eső mosott a föld alá.

Fákban és füvekben keringtem,
virágba gyúltam hegyükön,
voltam bogár és cinke csőre
s nem tudtam, hogy magam ölöm.

Egyik porcikám volt a tigris,
másik az édes őzike,
így játszott unatkozva bennem
a gépek roppant közönye.

Aludtam és egyszer az erdő
sugott titokban valamit;
aztán fölébresztett. Azóta
a lelkem csak emlékezik.

Mint ember ébredtem, s azóta
agyam hiába keresi,
hogy a titkot emberi szóval
hogy lehetne kimondani.

Mert hallom, amit senki sem hall,
hallom, amit senki se lát:
hogyan ölik elszabadulva
egymást az emberarcu fák.

Ölelve is gyilkot emelnek,
hallgatva is üvöltenek;
mind azt mondják, hogy béke, béke,
mind azt mondják, hogy szeretet.

Ha állnak a bestia erdők,
akkor se mozdulatlanok,
én látom az igazi mozgást
és hallom a gondolatot.

Mindent lát, mindent hall tovább is
bennem a megnémult titok
de a névtelen háborúról
ős nyelven szólni nem tudok,

s feledni se, fülem befogni
szemem becsukni se lehet:
ember vagyok s irtózva nézem
anyámat, a természetet,

a szörnyeteg első gonoszt
akinek nem bün semmisem
akiben ártatlan a tigris
ártatlan, mint a szerelem,

aki csak testét öli-szűli
trágyaevő belein át
és aki engem is teremtett
hogy fájva megvesse magát.

Szabó Lőrinc: Az örök idő erdejében…

#1399/1199/1884

Matula utca; 47.558922, 21.744323
Utca első említése: 2017

Canon EOS 6D
f5.6; 1/800; ISO-200; 269mm

2022.02.18.

PHP Code Snippets Powered By : XYZScripts.com