Most elárulom amit mindig is sejtettetek: Debrecennek irgalmatlan világvége jellegű helyei is vannak ám. Itt egy remek példa. Vegyünk először olyan kétszáz méter földúton való caplatást a Felsőpércsi utcáról délnek a Cserei-ér mentén, egy olyan zsákutcához, ahová még autók sem tudnak az utolsó ~száz méterre bemenni. Erre még az is ráreagál, hogy ha a Cserei-ér egyik oldalán mész le, aminek amúgy mindkét oldalán a Csereág nevű utca fut (az organikus utca-duplikáció egy ritka példája), akkor ha át akarsz menni az ér másik oldalára, akkor vagy visszagyalogolsz a Felsőpércsi utcai zsilipig, hogy annál biztonságosan átmenj, vagy ha ez nem jó, a lábad alatt foszladozó deszkákon át is botorkálhatsz a képen is látható, összesen 40 m hosszúságú Rutafű utcával szemközti kis fa hídon is. Ha valakinek nincs még vállalkozásötlete, akkor most ajánlanék egyet: nem szabadulószobát kell a fizetett csoportoknak csinálni a belvárosban, hanem túlélőtúrát a Bayk András kertben
#0895
Rutafű Utca; 47.519736, 21.703741
Utca első említése: 2000
Canon EOS 6D
f7.1; 1/160; ISO-400; 17mm
2020.7.25.