2018-ban a május tizenkettedike egy király nap volt, mert alapvetően egész nap bicikliztem össze-vissza, és közben mindenhol fotóztam. Először az Áfonya utcán fotóztam egy biciklis-pipacsos képet, ami azóta több helyen is lóg a falon (https://bit.ly/35QuA6T), utána a Biczóból visszafelé tekerve fotóztam hosszú zsurlót (https://bit.ly/2WsxcF0) majd egy speckó hangszeren játszó török kamionost (https://bit.ly/3bq6elx), az Irinyi utcára érve fotóztam egy balkáni utánérzés-képet a Budai Ézsaiáson lévő társasházról, amit később az index.hu a rólam írt mindeközben cikkének nyitóképeként használt fel (https://bit.ly/35RnLSB), aztán pár perccel később már a Budai Ézsaiáson a pár hónappal korábban kiszúrt, városban és alföldön másképp elég ritka kövi fodorkát fotóztam (https://bit.ly/3bpRcMw), hogy aztán késő délután még egy csajbarátom fiának a fotózása is beleférjen (https://bit.ly/2SYFWAs) Kondoros városrészen. Ami viszont gyanús volt nekem egész nap, hogy akárhová tekertem a városban, mindenhol szarszag volt. De konkrétan, órákig fintorogtam, elégedetlenkedtem, a végén már minden bajom volt, és kis híján rákerestem a neten a „debrecen;trágyaszag;kiömlött;csőtörés” kulcsszavak valamilyen kombinációjára. Ám az lett a csattanó, mint annak a borzalmas viccnek a végén, amikor a páciens kérdi a dokit, hogy mi bajom van, mert doktor úr, ha itt megnyomom fáj, ha itt megnyomom fáj, és ha itt is, akkor is fáj, mire a doki közli vele, hogy na magának az a baja, hogy el van törve a mutatóujja. Hát a város is azért bűzlött két éve május tizenkettedikén, mert valahol még reggel bedaráltam egy kutyaszart, amit elvittem egy városnéző túrára az első kerék sárvédőjének a kis tartóka-izéjén, hogy aztán sok órával később a Garai utcán kezdjek el erre az opcióra gyanakodni, ami megállva be is bizonyosodott. Íme az esetet dokumentáló fotó.
#0768
Garai Utca; 47.534087, 21.618918
Utca első említése: 1850
Canon EOS 7D
f4.5; 1/1600; ISO-100; 50mm
2018.5.12.