A tegnapelőtti meglepetésszerű bejelentés margójára szeretném megjegyezni, hogy természetesen ezer meg egy dolog miatt jutottam a felismerésig, miszerint írni akarok egy Debrecenben játszódó regényt, a tágabb értelemben vett inspirációban viszont érthető módon kedvenc könyveim is vastagon benne voltak. Az hogy mi érdekelt az elmúlt években, és miért, természetesen valahol egy folyamat is volt, így ebben a blogbejegyzésben szeretném a saját meghatározó olvasmányaim példáján bemutatni, milyen könyvek hatására (is) jutottam el sok év alatt oda, hogy számos elemében dilettáns hozzáállásom ellenére végül én is klaviatúrát ragadjak. (A bejegyzésben ezen kívül bemutatott néhány könyv pedig ráadásul valahogyan kapcsolódik is Debrecenhez, ezeket majd a megfelelő helyeken jelzem.)
A gyermekévek meséi és tudományos ismeretterjesztő olvasmányai után 12-13 éves lehettem, mikor rátaláltam erre a könyvre, ennek hatására pedig nagyjából 17 éves koromig nem is olvastam szinte semmi mást, csak fantasyt. Ez egy hentelős-varázslós könyv, néhol kellemesen maró és bizarr humorral, a John Caldwell írói álnév pedig a debreceni Nemes Istvánt takarja, aki annak idején ezzel a sorozattal („a Káosz-ciklussal”) futott be, és azóta is a városban él, ír, és fordít. Istvánról itt (is) olvashattok többet: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nemes_Istv%C3%A1n_(%C3%ADr%C3%B3)
A Káosz-ciklus után néhány évvel az amerikai fantasy és sci-fi író, Jack Vance Lyonesse trilógiája hatott rám a legjobban. Fantasyt mára már csak elvétve olvasok, de ez az a kivétel, amit máig bármikor elő tudok venni. Számomra az olvasásélménye a Gyűrűk ura és a Harry Potter könyvekkel egy szinten áll, ennek okán máig nem is értem, miért nem sokkal népszerűbb sok helyen ez a trilógia. Sok más Jack Vance könyvhöz hasonlóan egyébként ezt a trilógiát is az előző könyvnél már emlegetett debreceni Nemes István fordította.
Tizedikes lehettem, mikor otthon levettem a polcról ezt a könyvet, ami az első olyan regény volt, ami nem fantasy, és utána még kétszer-háromszor újraolvastam, illetve aminek hatására még gimis koromban fillérekért beszereztem az összes magyarul megjelent Moravia könyvet. Szinte az összes történetében minimális a cselekmény, és (általában belső monológ formájában) rendkívül sok az agyalás, ami mondanom sem kell, az önmagát kereső kamasz számára robbanásszerűen hat.
Szintén gimis koromban ajánlotta egy volt osztálytársam ezt a könyvet, aki egyébként történetesen a debreceni író, Keresztury Tibor lánya volt. Amellett, hogy ez a könyv azonnal beszívott, az érdeklődésem Gerlóczy irányában máig sem csökkent, ennek megfelelően most is türelmetlenül várom a Fikció második részét. Ezen kívül talán nem lövök le semmilyen poént azzal, ha megjegyzem, az Isten átnyúl a farmeron harmadik fejezete elé az idézetet Gerlóczy Csemegepultos naplójából választottam.
Már csak a gimi vége felé jöttem rá, hogy egy vers tud jó is lenni, egészen pontosan mikor az Eszméletet vettük magyar órán, ami egyébként nem is volt tananyag, csak a gimis magyartanár lelkesedésének köszönhető, hogy megmutatta nekünk, amiért máig hálás vagyok. Vers olvasása közben egyébként eddig háromszor lepett meg egész életemben a hidegrázás, ebből kettő József Attilához (egy pedig Szabó Lőrinchez) köthető, ezért van itt Attila könyvének a képe. Az Eszmélethez és egyéb debreceni verseimhez való kötődésről ha lemaradtatok róla, egyébként itt nyilatkoztam nemrég: https://www.dehir.hu/kultura/debrecen-konyvekben-a-varosrol-szolo-irodalmi-muveket-is-szenvedelyesen-gyujti-a-helyi-streetfotos/2021/12/05/
Szintén meghatározó középiskolás élmény volt az egyik Wass Albert könyv olvasása a másik után. Talán nem meglepő, ha sok tízezer honfitársamhoz hasonlóan én is azt állítom, habár a többi is jó, de ez lett a legkerekebb és legszebb, aminek a végén ha nem sír valaki, talán nem olvasta elég alaposan a könyveket.
Természetvédelmi mérnöki alapszakos koromban az Agrárra jártam, a könyvtárából pedig kettő olyan könyvet kölcsönöztem ki, amit miután visszavittem, sokszor kikölcsönöztem újra: az egyik Csányi könyve volt, ami rengeteg kamaszkori kérdésemre választ adott az ember viselkedésével és alaptermészetével kapcsolatban. Titkon máig úgy gondolom, a BTK-s pszichológiának humánetológiával és evolúciós pszichológiával kellene kezdenie, és csak ezekre építeni rá a többi ismeretet.
Mivel ekkor az érdeklődésem alapszakosként már a vadon élő növények felé fordult, a másik könyvtárból folyamatosan kikölcsönzött könyvem a Kárpát-medence növényritkaságairól szólt. Molnár V. Attila egyébként veszprémi, de már hosszú ideje a Debreceni Egyetem Növénytani Tanszékének professzora, ami a könyv második-harmadik elolvasásáig egyébként nekem le sem esett. Az élet aztán úgy alakult, hogy később mesterszakosként Attila szakdolgozója, aztán PhD hallgatója lettem, és mint többen tudjátok, végül még együtt is írtunk könyvet a doktori témámból, ezt: http://molnar-v-attila.blogspot.com/2019/03/uj-konyv-elet-halal-utan-temetok.html
A vadon élő növényekkel alaposabban ismerkedni kívánó embereknek ez a két könyv kötelező, az egyikben határozókulcsok vannak, a másikban pedig rajzok a növényekről. Mivel máig ezzel is foglalkozom, érthető módon már csak szakmai okokból is ez a két könyv szintén relatíve gyakran van a kezemben. Szerezzétek be őket akár akkor is, ha laikusként akartok teljesebb képet kapni a teljes magyar flóráról.
Emlékeim szerint már mesterszakos lehettem, mikor a Megyei Könyvtárból kivettem ezt a könyvet, mely legnagyobb meglepetésemre a Csányi könyvénél még mélyebbre vezetett az ember alaptermészetének magyarázásában. Azonnal meg akartam venni, végül 2-3 évvel később sikerült csak használtan 2000 forintért megvennem, ami azért nagy szó, mert antikváriumokból mára 20.000 forint alatt nem lehet a könyvhöz hozzájutni. Ez is máig alapmű számomra, és hiába nehéz olvasmány, már többször elolvastam az elejétől a végéig. Ajánlom, ha kognitív örökségünkről, tudattalan motivációinkról a lehető legtöbbet szeretnétek megtudni.
… aztán persze van, amit már az evolúciós pszichológia sem tud megmagyarázni, de személyes tapasztalatom szerint akkor kell az ezotéria határterületéig elmászkálni. Sok fos és közhelyes ál-ezoterikus könyvvel ellentétben ez az egyetlen könyv, amit ha végigolvasol és alkalmazol, tényleg közelebb visz a „megvilágosodáshoz”. Máig jó szívvel ajánlom mindenkinek, mert ha kell, sok más társával ellentétben tényleg gyakorlatiasan segít egy bizonyos tudatállapothoz való eljutásban.
… ha pedig az ezotéria sem használ, olyankor kell végül elővenni az Utas és holdvilágot, és az úgy gyógyít meg, hogy észre sem veszed. Nem akarok túl sokat áradozni erről a könyvről, a legtöbben vélhetően úgyis ismeritek és szeretitek, csak még egy megjegyzés, hogy az egyik legmegdöbbentőbb számomra ebben a könyvben az abszolút időtlenség, és az örök aktualitás. Hogy hiába már száz éves, de még mindig mintha tegnap írta volna Szerb Antal.
Beregi Tamás könyveivel már kamasz koromban is találkoztam, hiszen a szerző húszas éveiben William Glendown néven csak fantasyt írt. Már akkor is tudtam hogy van ez a könyve, hosszú ideig viszont nem tudtam beszerezni, ami azért nem baj, mert ekkor még nem tudtam volna befogadni. Utána viszont már kifejezetten átjött a könyvben ezerféle módon taglalt pesti bulikázós életérzés, és az én regényemet is ez a könyv inspirálta az egyik legjobban. Olvassátok, ha a kétezres évek budapesti underground életérzéséről többet akartok megtudni.
Bartis munkásságával szintén viszonylag későn, kb 28 évesen találkoztam, ám ez a találkozás sem baj, hogy nem történt meg hamarabb. Nehéz erről a könyvről bármit is hitelesen írni, én is csak egyszer kíséreltem meg írni róla, említve van a regényem vége felé, és ennek megfelelően a könyv megjelenése óta ez az egyik legkétségesebb számomra, hogy működik-e ez a bizonyos említés. Ha szeretnétek egy igazán nehéz és mély könyvet olvasni a télen, vegyétek elő A végét, nem lesz csalódás.
Krusovszky könyve pedig nem csak azért fontos, mert eszméletlenül király lett, hanem mert van benne néhány debreceni vonatkozás is; talán ennek hatására kezdtem el alaposabban forgatni a gondolatot magamban, mi lenne, ha írnék egy olyan történetet, amiben nem csak epizódszerephez jut Debrecen. Ha még nem tettétek, olvassátok el, itt van hozzá egy ajánló Erdei Nórától is: https://www.dehir.hu/kultura/debrecen-konyvekben-erdei-nora-a-nagyallomason-mutatta-be-kedves-kotetet/2021/06/06/