A bejegyzés apropója, hogy a múlt hónapban összesített stock fotós bevételeim meghaladták a 3000 dollárt, és habár általában nem kedvelem az ilyen pénztárcaturkáló megközelítéseket, mivel Steve Heap (https://backyardsilver.com/) és Glenn Nagel (https://www.nagelphotography.com/blog) stockfotósok hónapról hónapra lebontott képeladási és pénzügyi értékelését én is előszeretettel böngésztem, gondoltam csinálok egy rendhagyó blogbejegyzést a témában, melyben elmondom, hogyan kell ezt nem jól csinálni évekig; aki pedig most vágna bele, azt ezen felül igyekszem jól lebeszélni róla, mert Ambrus Attila még hőskorában is kispályás volt ahhoz képest, amit pl. a Shutterstock csinál manapság a hűséges külső „munkatársaival”.
(Lesz olyan finom az egész, mint a mikroműanyagos történet a rizsen, ami a SoD-nak is része: https://index.hu/mindekozben/poszt/2019/06/19/nem_hitte_el_hogy_hetente_megeszik_egy_bankkartyat_most_megmutatjuk_hogyan_csinalja/)
2016 február hónapját tapostuk, mikor a „Hello Peti” 77-ik adásában Gábor Zoltán volt a vendég, akivel elsősorban a stock fotózás rejtelmeiről beszélgettek a műsorban. (https://langpeter.hu/hellopeti/hp77-vendegunk-gabor-zoltan-fotomagus-es-retusor-mester/). Ez volt az az adás, aminek hatására eldöntöttem, hogy én is belevágok, hátha csurran majd valami mellékes, elvégre a PhD ösztöndíj nem volt valami acélos. Zoli a minőségi utat választotta a mennyiségi helyett: portfólióját azóta is szívesen nézegetem úgy a Shutterstockon (https://www.shutterstock.com/g/zgphotography) mint máshol (https://www.instagram.com/zoltangaborphotography/) , és mint láthatjátok, egyébként főleg az arany órákban fotóz és főleg legpopulárisabb látványosságokat, de teszi ezt olyan kifinomultan és mégis visszafogottan, hogy annak ellenére hogy más lencséjéből a legtöbb Mátyás templomról meg Budai várról készült napfelkeltés képtől instant hányingerem lesz, Zoli képeit élvezettel nézegetem, amikor lehet.
Mivel Zoli a Shutterstockot ajánlotta első helyen, még 2016 februárjában regisztráltam, feltöltöttem ~100 képet, és legnagyobb meglepetésemre még februárban kerestem is két letöltéssel 0.5 USD-t. Ekkor még a „nem hiszem el amit látok” fázisban voltam: fotók eladásával IGAZI pénzt lehet kapni? Nem csak játékpénzt? Jó, fél dollár az nem a világ pénze, de pont fél dollárral több, mint a nulla dollár, úgyhogy mondanom sem kell, vérszemet kaptam, és a következő kb. nyolc hónapban feltöltöttem olyan 2-3000 képet az ügynökség oldalára; decemberre így a havi letöltéseim száma már 67 lett, és az évben összesen már akár 90.12 dorát is megkerestem.
Ezek a képek jobbára Európa különböző országaiból származtak, elsősorban családi, másodsorban biológusként végzett utazások fényképeiből lettek kiválogatva. Az utazások később mindkét irányból folytatódtak, ezért a 2017-es évet is a több ezer feltöltött kép jellemezte, elkövettem azonban azt a hibát, hogy ész nélkül töltöttem fel mindazokat a képeket, amiket én ilyen vagy olyan okok miatt, de kedveltem, és nem néztem közben, mik azok a képek, amiket meg is vesznek. Ezek a képek főleg mindenféle növényfajok habitusképei voltak, és gondoltam a mennyiség egy idő után pótolhatja a minőséget, pontosabban szólva a keresletet, de természetesen nem volt benne igazam, mert az emberiség nagy része értelemszerűen nem fog pénzért növényekről fotókat venni. (Van azért persze kivétel is, szak és ismeretterjesztő könyvekbe, akár címlapjára is kerültek már pár élőlényekről fotóim, pl ez a csodálatos rencekönyv címlap az én fotómból lett összekókányolva: https://bit.ly/3y0jKdX) Az ámokfutás aztán 2018 utolsó hónapjaiban ért véget, amikorra 9-10.000 környéki fénykép volt feltöltve a Shutterstock felületére, a bevételeim viszont havonta még mindig csak 40-50 dollár körül voltak. Vannak közületek gondolom bőven, akik nem érdeklődtek eddig a stockfotózás rejtelmei iránt, így most megjegyezném, hogy a fotófeltöltésben nem maga a fájl feltöltése a leghosszabb és bosszantóbb tevékenység, hanem a fényképek kulcsszavazása. Másképp értelemszerűen a vásárló nem találna oda az őt érdeklő képekhez, így minden fénykép egyedileg kap minimum (azt hiszem) 5 , maximum 50+ kulcsszót. A stock fotós oldalak algoritmusai mára már nagyban megkönnyíti ezt a folyamatot, jobbára csak kattingatni kell, mert már olyan okos a kép tartalmát analizáló algoritmusa az oldalaknak, mégis megy vele az idő. Rémlik viszont, hogy ennek megfelelően otthon meló után, estékbe nyúlóan töltögettem fel nem naponta, de hetente többször a képeket nagyjából százassával, és mint később kiderült, a képeim nagyjából kétharmadát teljesen feleslegesen töltöttem fel, mert az elmúlt években egyetlen letöltés sem érkezett rájuk.
A képek összbevételének ~ 40 százalékát ugyanis mindössze 20 képem adja. A bejegyzésben megmutatom majd a két legtöbbször és legtöbbért megvásárolt képemet, azok adják az összes beérkezett lekvár ~13 százalékát. Ez persze nem csak nálam működik így, mindenkinél megvan az a pár bizonyos néhány top seller, de mások ennek ismeretében megspórolták maguknak azt a ~7000 vagy még több feleslegesen feltöltött fotót, amit a kutya nem fog megvenni. Úgyhogy hiába vagyok az az ember, aki jelen állás szerint Magyarországról a 22. legtöbb stockfotót töltötte fel a SS accountjára, vélhetően én vagyok a huszonkettőből az első, akinek a havi bevétele ennek ellenére már hosszú hónapok óta 20 dollár alatt van. Persze ezt nem csak a három éve „beragadt” portfólióm okozza, hanem a Shutterstock rablógazdálkodása, ami egyre rosszabb az idő előrehaladtával.
Mikor 2016-ban elkezdtem ugyanis, egyfajta hosszútávú együttműködésre optimalizált rendszer volt felépítve, aminek az egyik alappillére az volt, hogy minél több fotót adsz el a felületen, annál nagyobb részesedést kapsz a fotódból. Ez ekkor még úgy volt megkonstruálva, hogy egy átlag eladás után 20-25 százalékot megkaptál a teljesen fotóeladásból származó bevételből, ami 500 vagy 1000 összeladás után olyan 30-35 százalékra kúszott fel.
Érted. Egynegyed meg egyharmad rész. A saját fotódból. A maradékot meg jól zsebrevágta az ügynökség.
És ez még rosszabb is lett az idővel, meg a ténnyel, hogy egyre több jó fényképész és fénykép van a világon, ergó a jó fénykép egyre kevesebbet ér arányaiban. Vagy két éve így ezt az arányt is felváltotta egy még megalázóbb megállapodás az ügynökség és az eladó között, aminek még mindig az az alapja, hogy minél több képet adsz el, annál nagyobb a részesedésed, de ez minden naptári évben teljesen újraindul. Hiába vagy tehát már mondjuk 15 éve oszlopos tagja az ügynökség eladóinak, hiába adtál el mondjuk 25.000+ képet az elmúlt másfél évtizedben, minden januárban ugyanoda csúszol vissza, ahol a kezdő felhasználó van, és minden évben meg kell hogy küzdjél az eladásokkal az ügynökség „megbecsüléséért”. Ha elértél egy bizonyos számot, egy szinttel feljebb lépsz, és már nem a fotóeladásért kapott ár egyötöde, hanem az egynegyede a tied. Ja, mert persze míg 2016-ban még 0.25 és 0.33 dollár járt egy-egy alapletöltés után, mára még több lóvét sápol le rólad az ügynökség, és ez a szám alapletöltésenként legtöbbször 0.10 és 0.15. Néha csak az év közepén jönnek a fél dollárok, ahogy kúszik feljebb az ember a szinteken. Kevesebbet kapunk tehát egy olyan világban, ahol már 0.25 dollár sem ugyanannyit ér, mint pár évvel ezelőtt. (A dollár-forint dologba most nem fogok belemenni, főleg azért, mert havi pár vagy pár tíz dollárnál nem éri meg ennyit matekozni vele. Nincs ezért dolláros számlám sem, ami bevételem van, elutalom a Paypalomra, onnan meg forintban a bankszámlámra.)
Mik tehát a tanulságok? 1. Sok a jó fotós, sok a jó fotó, így egyre kevesebbet érnek a fényképek. Máshol is látszik ez, itt is látszik ez. 2. Ennek fényében ha kacérkodsz a gondolattal, alaposan meggondolnám a helyedben, hogy belevágj-e a fotóeladásba, legalábbis ezeknél az ügynökségeknél. Befektetett energia-megtérülés szempontjából nem annyira éri meg, még akkor sem feltétlen, ha ügyesen csinálod. Ennek megfelelően viszont 3. ha mégis belevágsz, került el az én hibáimat. Ne tölts fel feleslegesen olyan képeket amiket nem vesznek, „jóleszazegyszer” jeligével. Tölts fel előbb mondjuk ~1000 képet, nézd meg mi az amit visznek, és amit nem visznek, abból ne tölts fel többet, mert csak a saját idődet rabolod.
Na és akkor jöjjenek a fényképek. Mindegyik esetében ott van a képaláírásban, hogy hány letöltéssel hány dollárt fizetett ki nekem az ügynökség. Ez az a lóvé amit én megkaptam, úgy nézzétek tehát, hogy mondjuk ha a két legtöbbet letöltött képemmel megkerestem 200-200 dollárt, azzal az ügynökség ezen felül mondjuk legalább 800-800 dollárt tett zsebre azzal, hogy megengedte nekem a feltöltést és az eladást a felületére. A teljes portfóliómat pedig itt nézhetitek meg: (https://www.shutterstock.com/hu/g/lokvi)
