„Szavak rebbennek meg ilyenkor az emlékezetünkben, fölszállnak, röpülnek egy kört, de tétován s gazdátlanul ereszkednek vissza a helyükre, mert nem tudjuk őket társítani ahhoz, amit jelölnek. Székfű, kék mályva, madársisak, holdviola, juhsóska, koronafürt és a többi erdei-mezei virágnév nyüzsög csak az emberben elszórtan, fejetlenül. Pedig micsoda találat-nevek! Micsoda lángelméjű nyelvkészség a megkeresztelésben: fátyolkavirág, ördögmák, ördögszekér, szarkaláb, gólyahír, téltemető, bakszakáll, sóvirág, békaliliom, harmatkása, gyöngyperje, farkasalma, dudafürt… egy vaskos szótárt megtöltő nevek, amelyek egyúttal pontos jellemzések is. … Már-már hajlok arra, hogy Fazekas, Földi, különösen pedig Csokonai a füvészkedésbe, egyáltalán a botanikába nem is annyira a rousseau-izmus, mint inkább a bolondítóan szép virágnevek miatt szeret bele. Pezsegtetik szájukban ezeket a metafora értékű neveket, mintha verssorokat mondogatnának.” (A képen csillagpázsit) Csoóri Sándor: Egy csokonais pillana
#0230
Mező Utca; 47.535437, 21.669659
Utca első említése: 1920
Canon EOS 7D
f/6.3; 1/640; ISO-640; 100mm
2019.1.6.