Átépítik Debrecent Pt. 14 – „Az ablaknyílásokhoz képest a kapunyílások már sokkal változatosabbak. Eredetileg a szénával megrakott szekérhez, illetve a mezőgazdasági életvitelhez alakították ki a tágas, széles kapukat, később a városi élet előtérbe kerülésével egyre keskenyebb, személyi közlekedésre szolgáló kapukká, ajtókká módosultak.” (Harangi A.: A cívis lakóházak újragondolása Debrecenben). Kicsit arra analógia ez talán, mint a természetes közösségek redukálódása a Homo sapiens megapopulációjában. Csányi Vilmos szerint „az ember természetes közösségei a történelem folyamán nagyon gyorsan redukálódtak. A törzsből nemzetség, a nemzetségből nagycsalád, a nagycsaládból nukleáris család lett,és …ma mindenki a személyes autonómiájára a legbüszkébb”. A családból végül csonka család, majd egyszemélyes csoportok lettek; és úgy, ahogy a családokat egyre gyengébben összetartó „szociális malter” is gyorsan redukálódik és változik, az épített környezet is vélhetően idővel már csak nyomokban fog tartalmazni természetes elemeket Debrecenben. Szerencsére azonban a természetünkbe mélyen bele van írva, hogy a változást koncepció nélkül sürgető emberek mellett legyenek a múltba melankolikusan merengő alkatok is, és akkor viszont eldugott zugokban lesznek mindig olyanok, akik ezeket a kettős kapukat az udvarainkba, illetve belső világunkba akárhogy is, de összetákolják, amíg lehet.
#0449
Vörösmarty Utca; 47.524057, 21.623976
Canon EOS 7D
f5; 1/200; ISO-640; 40mm
2019.3.3.