„– Édes fiam, beszédem van veled. …Őszintén szólok, egyenesen beszélek.Én neked Bégh András régi barátom egyetlen lányát, Máriát szántam feleségül. Kifogásod nem lehet Mária ellen. Szép, mint a tavasz nyíló rózsája, lelke tiszta, mint a hó, vagyona pedig pénzben és földben mérhetetlen. Azt is hallottam, hogy Szodorai Sári a szebbek közül való, de olyan mezei ibolyaféle, mely nem illik sehogysem a mi illusztris famíliánk virágoskertjébe. …– Jó atyám – kezdé Pál – végtelenül fáj, hogy nem oszthatom nézeteidet. Máriát nem szeretem, ellenben Sári szerelme nélkül nem élhetek. Nem a nevem, nem a vagyonom fűzi őt szívemhez, hanem mélységes szerelme. … Add ránk tehát atyai áldásodat. Sári öröme lesz agg napjaidnak, jóságos szíve mellett elfelejted életed nagy szenvedéseit, gyöngéd kezekkel simogatja meg ősz fürtjeidet, nekem pedig olyan boldogságot fog adni, hogy nem lesz semmi vágyam az életben. – A fiatal, meggondolatlan vér beszél belőled.” Aki kíváncsi rá, hogy az öreg kuruc hogy békél meg végül halálos óráján, olvassa el Koncz Ákostól az Ős Debrecen (Elbeszélések Debrecen múltjából) c. kötetet. (Ez egy 1909-es könyv!)
#0321
Vargakert Utca; 47.518625, 21.615567
Utca első említése: 1927
Canon EOS 7D
f4; 1/640; ISO-200; 163mm
2019.4.15.