– Jó napot! Kijött utcaszemlére egy kicsit?
– Helló! Igen, szétnézek, mi a helyzet. Szia szomszéd!
(- Csókolom Pista Bácsi!)
– És mióta lakik ebben a házban?
– ’63 óta. De akkor még nagyon más környék volt ez. Legelők meg kertek voltak csak itt, meg parlag. Házból csak kettő volt itt sok száz méteres körzetben. Aztán ahogy nőttek a gyerekek, egyre több lett a ház is.
– Hány gyerek van?
– Három volt, az egyik sajnos már meghalt. Aztán az egyikük a városban lakik, a másik meg kint Szíkigyakorban.
– Hány éves egyébként Pista bácsi?
– Nyolcvankilenc vagyok már.
– És mit dolgozott korábban?
– Hát… harminchárom évet dolgoztam a vagongyárban. Egy seprűvel, egy gereblyével, meg egy targoncával kezdtem, aztán csoportvezetőként jöttem el onnan! Azok jó idők voltak. Napközben a gyárban dolgoztam, délután meg a földeken voltam.
– De azért remélem néha lazítani is jutott idő?
– Persze, itt volt a Szabó Pálon feljebb egy kocsma, ami sajnos bezárt azóta. Nem ittunk mi sokat, munka után lement egy-két deci meg egy sör, aztán már jöttünk is haza tovább a ház körül dolgozni. Volt, hogy harminc disznóm volt egyszerre, két lovam, két tehenem, de soha húsz forintot nem kellett kölcsönkérnem.
– Hát igen, én még ugye nem éltem ekkor, de nagyon más világ lehetett…
– Meghiszem azt. Kérdezték hogy nem akarok-e külföldre menni, de hát én itt születtem, itt is éltem, hát aki meg akar Magyarországon élni, az meg is fog tudni!
#1155/1005/1863
Juhász Géza utca; 47.546294, 21.668606
Utca első említése: 1977
Canon EOS 6D
f4; 1/1250; ISO-250; 40mm
2021.03.23.