„A polgári házakban a nagy tér és a történelem fogott meg bennünket. Bár nem teljesen illeszkedett az elképzeléseinkbe ez a ház, de a hangulata mégis olyan volt, hogy meg kellett vennünk. Az ember ilyenkor így megveszi a hangulatot, meg köt egy csomó kompromisszumot. Mert mégsem olyan az egész, mint mikor az ember épít magának egy házat, és akkor csak magát szidhatja azért, ha valami mégsem olyan lesz, mint amit elképzelt korábban. Mi is egyel több hálószobát szerettünk volna, szerettünk volna garázst, valamivel nagyobb kertet, de ezekről így le kellett mondani. Cserébe kaptuk ezt a házat, amit imádunk azóta is. Szerencsére megvan a másik lakás is még innen ötven méterre, hozzá pedig a garázs, úgyhogy az autó kérdést így meg tudtuk oldani. Meg van még egy dolog, ami miatt mi rendkívül kedveltük ezeket a házakat mindig is: a belmagasság. Több helyen is éltünk azelőtt, legutóbb az Egyesült Arab Emirátusokban. Ott is nagyon nagy belmagasságok voltak, mert meleg van, hadd menjen felfelé a meleg. Lent mindenhol kő van, nagy a belmagasság, és eleve így építkeznek. A mai házak zömébe, mint egy kalickába, beszorul a levegő, leburkolják műanyaggal az egészet, és akkor utána penész, minden jön. Hát itt ilyen gondok nincsenek. Persze ehhez az is kellett, hogy akiktől vettük a házat, azok megfelelően kezelték előtte, lélegző vakolattal, úgyhogy esélye sincs, hogy feljöjjön vizesedés, vagy penész. Egyedül lent az alagsorban mállik egy kicsit a vakolat, és tudom, hogy van olyan ember, aki ezzel nem tudna együtt élni, de nekem még tetszik is egy kicsit.”
(Interjúrészlet Dr. Ádám Balázzsal.)
#1272/1101/1872
Eötvös utca; 47.539350, 21.629434
Canon EOS 6D
f13; 3.2sec; ISO-100; 17mm
2020.07.16.