Mikor még lehetett este tizenegy meg éjfél után bulikázni. A kép egész pontosan 23:10-kor készült. Akkor mostantól mindenki majd titkon kitörli a könnycseppet a szeme sarkából, mikor eszébe jut az utolsó vírus előtti önfeledt Hallos bulikája? (Egyébként ez egy emblematikusan „nemakarokfotózni” este volt számomra, mert mindig utáltam bulit fotózni, de az egyetemi újságnak kellett, úgyhogy mentem, és ráadásul egy olyan estén, ahol a Brains volt, meg az a másik könnyűzenét toló zenekar, aminek most nem jut eszembe a neve, de a magas vörös hajú gyerek van benne, meg az apró barna hajú gyerek gitárral, és ez nem a Wellhello, hanem a másik. Na, és megkaptam az instrukciót a főszerkesztőtől, hogy menjek be a backstage-be, és keressem meg a Kolombót, mert róla kéne egy portré az interjúhoz. Mondom ki a tosz az a Kolombó, és főleg hogy ismerem meg? Hát hogy ő inkább MC Columbo, mint Kolombó, a Brains-ből, és hogy én nem vágom? Az hogy lehet? Aztán mondtam hogy mivel én alapvetően metálos vagyok, és az időm 95 százalékában azt hallgatok, ezért a Dream Theater-Rush-Opeth-Haken-Riverside vonalon még kis túlzással a technikusokat is felismerném, de most pont nem tudom hogy kit kell keresni, úgyhogy inkább mutass egy képet Kolombóról. Ő mutatott, úgyhogy végül megkerestem, és sikerült a kép, utána meg ha jól emlékszem, még egy szendvicset is elkunyeráltam tőle a svédasztalról, mert olyan faszán néztek ki a backstage-es szendvicsek a svédasztalon, hát el nem hinnétek hogy a zenészeknek mit ki nem pakolnak ott hátul a svédasztalra.
#1005
Nagyerdei Körút; 47.555107, 21.633427
Canon EOS 40D
f11; 0.6sec; ISO-500; 10mm
2015.10.5.