Édesanyja özvegyen nevelte őt és testvérét a Csapókertben. Anyukája pereckészítő volt, emellett a Dohánygyárban is dolgozott, hogy el tudja tartani 4 csemetéjét. Ahogy a gyerekek cseperedni kezdtek, egyre nehezebbé vált ez a törekvése, ezért még a gyermek Mancika néninek is be kellett segítenie. Már hét-nyolc éves korában dolgoznia kellett. Édesanyja a perceket készítette, ő pedig megpróbálta eladni őket. Eleinte ez kissé nehezen ment. De az emberek mindig inkább tőle vásároltak, nem pedig a többi perecestől, hiszen ő még csak gyerek volt. Pontosan ez volt a kulcsa a dolognak, hiszen az emberek megsajnálták, ezért Mancika néni mindig hamarabb eladta a pereceit, mint a többi perecárus asszony. Pontosan a nagy szegénység miatt kellett olyan hamar férjhez mennie. 16 évesen talált rá a nagy szerelemre. Döntését soha nem bánta meg, hiszen 58 boldog évet töltöttek el házasságban a férjével. Esküvőjük után egy héttel a férjét behívták katonának Szolnokra a háborús helyzet miatt. A bombázások miatt a Csapókertből Bökönybe kellett költöznie. Ekkor borzalmas körülmények között élt, mindeközben szem elől vesztette az édesanyját és egyik testvérét. A háború befejezése után beletörődött abba hogy meghaltak, még egy napon fel nem bukkantak a semmiből, pedig Kerékgyártó néni már el siratta őket. A háború után a Nagyerdőre, a hármas számú lakatlan villába költöztek be. Itt született meg a lánya. Ebben az időben a férje a Vagongyárban dolgozott. Majd a Keresszegi úton vettek házat 5000 Ft-ért, aztán a hatvanas években költözött be a Süveg utcai házukba. Ekkor még a Csapókertnek nem a mai arca tárult Mancika néni elé, hiszen mindenhol szőlő és homokbucka volt. Kovács Aretina Lilla – Kerékgyártó Istvánné, Mancika néni és a Csapókert (Csapókerti Kalendárium
#0702
Jánosi Utca; 47.541957, 21.653004
Utca első említése: 1907
Canon EOS 7D
f5; 1/320; ISO-250; 122mm
2018.9.25.