Nemrég csináltam kettő macskakő fragmentekkel foglalkozó blogbejegyzést (Első / második), és mikor az egyik utolsó fényképet elkattintottam hozzájuk, a szomszédos sárga szegélykövek láttán eldöntöttem, hogy ezután a lehetőségekhez képest utánajárok, mik pontosan ezek, mikre használták anno elsősorban, gyártották-e őket Debrecenben, mikor következett be nagyjából a hanyatlásuk, és hol vannak még maradékaik a városban. Szegélykövekként találtam is belőlük viszonylag sok helyen az óvárosban (gondolom ti is figyeltétek már őket), illetve miután egy gyors netes keresés nyomán mint a címből is látjátok, kiderült a neve is, viszonylag sok helyen találtam említését az archív debreceni újságcikkekben is. A következő öt blogbejegyzés így ennek a kis dilettáns kutatásnak az eredményeit fogja bemutatni, melyek közül az elsőben a saját fényképeim lesznek, a többiben pedig a régi tematizált újságcikkek.
Először lássuk, mi is az a keramit. A Wikipedia szerint „a Magyar Kerámiagyár Rt. saját fejlesztésű kerámia útburkoló anyaga, mely különféle méretű, tömörré égetett mésztartalmú agyagból sajtolt, sárga színű útburkoló téglákból áll.” A legkorábbi újságcikk amit találtam róla 1878-as, de csak pár tíz évvel később, „1904. január 30-án kiállított szabadalmi okirat szerint 1903. szeptember 28-ától állt szabadalmi oltalom alá a találmány.” A tömeggyártásához szükséges technika létrejöttéhez egyébként köze volt Görgey Artúrnak is.
A Wikipedia aztán így folytatja : „a 20. század során számos közterületen, út- és járdaburkolásra, műhelycsarnokok építésére használták, illetve több magánterületen is keramitburkolatot építettek ki. A keramit jellegzetes sárga színéről ismerhető fel, ám emellett fontos tulajdonsága az anyag tartóssága, ugyanakkor nedvesség hatására felülete igen csúszóssá válik. Épp e síkosság miatt a kezdeti kísérletezést követően elsősorban mellékutcák, kisebb forgalmú útszakaszok burkolásánál alkalmazták. … A korszerűbb útburkoló anyagok megjelenésével a keramit fokozatosan elvesztette népszerűségét és egyben piacát is. A korábban keramittal burkolt útvonalak, járdák, kapubeállók felületét sorra más anyagokkal kezdték el lefedni (gránit, trachit és bazalt kő, macskakő, aszfalt stb.), ami a keramitburkolattal fedett útfelület jelentős csökkenéséhez vezetett. Ettől függetlenül főleg régi bérházak belső udvarain és járdák szegélyköveiként napjainkig is maradt meg nagy mennyiségben keramitburkolat, valamint elszórtan több közterületen is megtalálhatók még keramittal burkolt utak, területek.”
Összegezve, a történelmi Magyarország városaiban elsősorban négy dologra használták őket:
- Kapualjak burkolására (pár kapuáthajtóban még látható Debrecenben is)
- A járda szegélykövezésére (sok helyen van még az óvárosban)
- Udvari burkolatként (én a két szememmel még nem láttam, de az a tippem, hogy valahol eldugva még lehet a városban)
- Utca burkolására (a felszínen kizárt hogy van a városban, de gondolom ha tematikusan bontanánk az aszfaltot, itt-ott még felbukkanna)
A budapestfolyoirat.hu alapján keramitból ezen kívül „nem csak az úttestről ismert nagyméretű, de kisebb, járdaburkoló téglákat és különböző felületű padlóelemeket is készítettek. Jelentős termékük volt a klinker falburkoló tégla is.” Utóbbi szintén több helyen tettenérhető fennmaradt debreceni cívisházak homlokzatán, ám egy tavaszi utazás óta tudom, hogy az igazi fészkük a Vajdaság: a nyugat-vajdasági magyar falvakban ugyanis kb. minden második épület ebből van.
Íme tehát néhány ma is látható keramitszegély, illetve egy kakukktojás a bejegyzés végén.
Aztán ahogy lenni szokott, olyan helyeken is észrevettem már őket, ahol már ezerszer eljártam korábban.
És akkor a beígért kakukktojás: Harangi kolléga segítségét kértem, hogy kapuáthajtóban hol lelhetnék keramitot. Ő erre kapásból megírta, hogy ” több helyen is rémlik, hogy láttam már, de konkrétan most csak a Mester utca 29-et, a Hatvan utca 37-et, illetve a Csapó utca 25-öt tudom, ha még beleakadok, elküldöm majd”. El is mentem ennek megfelelően a Hatvan utcára, és kattintottam egy lábas képet, amit a felső soros kockahiány miatt OCD-s alkatok inkább ne nézzenek meg. A skárpim egyébként úgy rémlik, fenyőpollentől sárga.
