Site Overlay

A keramit Debrecenben II. – A keramit felemelkedése

By admin

Akkor innentől négy további blogbejegyzésben keramitos archív újságcikkek (egész pontosan 37), amiket próbáltam tematizálni, és igyekszem a témákon belül időrendben haladni velük. Az újság neve, és a megjelenés évszáma minden helyen ott lesz, illetve az egyszerűség kedvéért aláhúztam mindenhol pirossal a keramit említését, ha rögtön ahhoz a részhez akarnátok ugrani. (Feltételezem, az összes cikk teljes szövegét nem fogjátok elolvasni). Az adott oldal egy részét „hangulati elemként” elhomályosítva szintén sok helyen meghagytam.

Kezdésnek rögtön egy kakukktojás: az Ellenőr c. pesti politikai napilap cikkrészlete 1878-ból, ami a keramittal foglalkozik. Ez volt a legkorábbi újságcikk, amit a keramitról találtam. Ennek annyi a jelentősége ugye, hogy csak 1903. szeptember 28-ától állt szabadalmi oltalom alá a találmány
… „berendezkedne a gyár a finomabb burkolóanyagok, klinker-tégla és keramit gyártására. Bár ezeknek előállításához a nyersanyag nem áll rendelkezésre, de a nyersanyagot a többi hasonló gyárak is máshonnan hozatják”. … ” a város saját üzemében gyártott olcsó burkoló anyaggal végre lehetne hajtani az egész kövezési programmot, ami azt jelentené, hogy Debrecen átkát, a sárt és a port a minimumra lehetne redukálni”. Érdekes 99 évvel később a teljesen leaszfaltozott és lebetonozott, szinte sár nélküli város (világ) egyik házában olvasni ezt. (Persze a por kérdést az aszfaltozás sem oldotta meg.) Kettő későbbi cikk szerint egyébként idővel valóban lett keramit gyártás debreceni téglagyárban. Egyetértés c. napilap, 1924.
„A szobor környékét a legtartósabb burkolattal, keramittal látják el.” Ez az egyik olyan cikk, amely jól mutatja a század eleji városlakók keramitba, és annak tartósságába vetett feltétlen hitét. Szintén Egyetértés, szintén 1924.
Három évvel később, 1927-ben még mindig napirenden volt a klinker-keramitgyártás bevezetése a Városi Téglagyárba, habár számomra itt nem teljesen világos, a tégláról van-e szó, vagy a díszkőről, esetleg mindkettőről.  Érdekes az utolsó megjegyzés is, miszerint „Debrecen külső perifériáin a gyalogjárók és útak még nincsenek burkolva.” (8 Órai Újság, 1927.)
Úgy tűnik, nem csak tartósság szempontjából volt kiemelten kedvező a keramit megítélése: „az utakat egészségre ártalmatlan anyagokkal (beton, keramitkő) burkolják, különben az utak kiépítésével karöltve a tüdőrák is új területeket fog hódítani. Ezt tartom a rák prophylaxis szempontjából a legfontosabb teendőnek…”. Mókás, hogy ezzel párhuzamosan a cikk elején ugyan tisztázza a szerző, hogy „a dohányzás szerepe is tisztázott”, de nem megy tovább nagyon a kifejtésével, mert gondolom akkor le kéne tenni a cigit, azt meg nem lehet. Pedig mennyi szutykos mezítlábas cigit szívhattak ekkor még a polgárok…   (Gyógyászat, 1932.)
A Vállalkozók Lapja c. újság egyik cikke 1933-ból. Több dolog is érdekes itt: 1) ekkor már ment a debreceni kongó „keramit” gyártása; 2) ami viszont úgy tűnik, nyomószilárság és egyebek tekintetében elmaradt a hagyományos keramittól; 3) van egy versenytárgyalás említve a szövegben, ami a Pallagi út burkolásával foglalkozik. Arról sajnos nem találtam cikket, hogy egész utca volt-e valaha Debrecenben keramittal burkolva, de pár évtizeddel ezelőttről még rémlik a Pallagi út macskaköves borítása, szóval gondolom ha nyert is a keramit itt valaha, nem tartott túl sokáig. Az a három éves jótállás igazából kicsit gyanús…
A Néplap (a HB Napló elődje) cikke 1953-ból. A fő építőanyag már a bitumen, de a keramit mint szegélykő még preferáltan jelen van.
Ez pedig időrendben az utolsó cikk, amit a keramitról, mint újonnan épített szegélykőről találtam. Majd később látjátok, hogy a keramitot már az 1950-es években is kritizálták, és gondolom aggastyánbetegségei miatt fokozatosan kiszorították az egyéb építőanyagok. (Hajdú-Bihari Napló, 1966.)
PHP Code Snippets Powered By : XYZScripts.com