A keramit Debrecenben III. – Versenytárgyalások

A keramitot (és sok más egyebeket) 1912 és 1933 között Debrecenben összesen 7 újságcikkben megtalálható versenytárgyalás (egy helyen „árlejtés”) említette: ezeket mutatom meg a harmadik keramitos bejegyzésben.

Ez az első 1912-ből, a Magyar Királyi Államvasutak debreczeni üzletvezetősége írta ki, a „közönséges falitéglához”, vagy a „lapos fedélcseréphez” viszonyítva az 1000 keramit lemez viszont eléggé elenyészőnek tűnik. (Jó lenne tudni egyébként azt is, mire használta ekkor a vasút a keramitot. Friss Újság, 1912)

9 évvel a keramit szabadalmaztatása után járunk: ami nekem ebben így érdekes, hogy máris aszfalttal dolgoznak a kocsiút burkolása során, ugyanis azt hittem korábban, az ~1930-as évekig szinte kizárólag macskakővel dolgoztak. A keramitszegélyt mint láthattátok az előző bejegyzésben, utoljára egy 1966-os újságcikkben említették egy új építkezés kapcsán, tehát még bőven a keramitszegélyek aranykorában járunk. (Vállalkozók Lapja, 1913)

Az építkezés helyszínét tekintve itt nem Debrecenben járunk, de a tárgyalás úgy néz ki, Debrecenben zajlott. Két dolog: 1) mivel 1914-et írunk, a „K” itt a koronára utal, ami viszont még nem az első VH után bevezetett Magyar korona, hanem az 1892 és 1919 között létezett Osztrák-magyar korona; 2) ha megnézitek, hiába az aszfaltozás már ekkor is opció volt, még kicsit drágább volt kivitelezni, mint keramittal, és sokkal drágább, mint „kiskővel” (gondolom macskakővel). Ez részben magyarázhatja, hogy miért ment még évtizedekig a macskakő használata ország (és Európa) szerte. (A Munkaadó, 1914)

—–> Osztrák-magyar korona

—–> Magyar korona

1924, továbbra is rengeteg „kiskockakő”, továbbra is arányaiban kevés keramit. (Egyetértés, 1924)

Ugyanabban az évben ugyanez a versenytárgyalás megjelent egy másik helyen is. (Az Újság, 1924)

Balogh László utcanévkatasztere alapján az Egyetem főépülete előtti teret Tisza István térnek hívták 1928 és 1948 között, Juhász Nagy Sándor térnek 1948 és 1950 között, Rákosi Mátyás térnek 1950 és 1961 között, és csak ezután kapta meg a ma is érvényes Egyetem tér nevet. Úgy látszik, 1931-ben a téren elég sok minden felmerült a kocsiútjának burkolására, amik közül talán nem is a „kis keramit szegély” a legérdekesebb (lent, kétszer is említve), hanem a „kongó keramitra bitumenes kiöntés” megoldás. Ezek szerint a keramitot mint alapozást is használták régen? (Vállalkozók Lapja, 1931)

Ez az elképzelés pedig már említve volt az előző bejegyzésben, továbbra is érdekelne, megvalósult-e. (Közgazdasági Értesítő, 1933)

PHP Code Snippets Powered By : XYZScripts.com