A keramit Debrecenben V. – A keramit hanyatlása

Az utolsó keramitos bejegyzésben olyan cikkek lesznek, melyek ilyen-olyan problémákat mutatnak be a keramit kapcsán.

… itt mondjuk csak annyi volt a probléma, hogy elöl hagyták őket. (Hajdú-Bihari Napló, 1964)

De mint szinte minden századfordulós építőanyag és építmény, idővel elkezdte halmozni a keramit is az aggastyánbetegségeket. Annyi, hogy ez az építőanyag mintha rögtön öregnek született volna: nem is az, hogy még meg sem száradt a tinta a szabadalmi papírokon, hanem még le se védték a terméket, már jelent meg cikk arról, hogy az aszfalt mennyivel jobb valójában, mert zárja a hézagokat. (Nemzet, 1890)

Arról nem is beszélve, hogy a lovak és szekerek micsoda zajt csaphattak anno a mindenféle köveken, köztük a keramiton is. (Hazánk, 1900)

Előzetesen itt is megvádolták a keramitot, hogy elavult, kíváncsi lennék, valóban mire jutottak ezen a bizonyos „utügyi kiállításon”… (Vállalkozók Lapja, 1928)

… már csak azért is, mert mindössze egy évvel később Debrecen környékén már az aszfalton kívül egyéb alternatíva, az „impregnált homoktégla” is felmerült. (Honi Ipar, 1929)

Ugyanebben az évben szalagcím: ” A keramitutakat minden évben javítani kell”. (Magyarság, 1929)

Ugrunk egy pár évtizedet, itt már a „zenélő út” mellett további legendák is járnak a vizes keramitról, és annak balesetet generáló hatásairól. (Magyarország, 1972)

Ebben a cikkben több dolog is érdekes: 1) hogy a riportalany elmondása szerint valójában milyen nehéz bánni a keramittal; 2) hogy a falnak, bejáratnak is keramit borítása volt ezen a házon (nem találtam utcát, címet, hol lehetett ez); 3) és hogy ezek szerint keramittéglák és szegélykövek mellett/után (?) keramit csempe gyártás még ment a nyolcvanas évek elején is. (A cikkben csak egyszer húztam csak alá a keramit szót, de többször is szerepel, érdemes elolvasni az egész cikket. Hajdú-Bihari Napló, 1981)

Két kakukktojás cikk a végére: ez a példány azért érdekes, mert úgy tűnik, nem csak az út és szegélyburkolat, vagy csempeburkolat volt a keramit végállomása, hanem mint alátétet is használhatták egy időben mindenféle háztartási gépek, itt például villanyfőző esetében. (Új Világ, 1956)

Itt pedig egy kriminalisztikai rekord szalagcímében szerepel a keramit. A keramit mellett kiemelném a cikk elején a „Csapó-féle Gondűző vendéglőt” is, a neve alapján ott születhettek csak igazán meg a jó ötletek. (Egyetértés, 1922)

Néhány szintén kakukktojás jellegű saját fényképet pedig beillesztek ennek a bejegyzésnek a végére is: nemrég beóvatoskodtam a Mester utca 29 alá, hogy a keramitos kapuáthajtót lefotózzam elölröl, (Debrecen, 2023.09.)

Pesten rengeteg helyen van még kapuáthajtóban keramit burkolat: az Üllői úton fotóztam feliratosat is. (Budapest, 2023.06.)

… ez pedig záróképnek, hogy képet kapjatok arról, milyen amikor majd egy egész utcán van még keramit burkolat. (Zombor, Szerbia, 2023.09.)

Még három link a végére olyan helyekről, amiket nem láttam, de érdemes lehet a felkeresésre: az egyik egy 2011-es utcakép a Pestújhelyi Gergő utcáról, mert itt még az egész utca keramittal volt burkolva,

a második a szintén budapesti Katona József utca dunai vége, ahol 2022-ben még megvolt a keramit,

a harmadik pedig a Csepel-Gyártelepi Nagykalapács-Esztergályos-stb. utcák, ahol a keramit útburkolat mellett mintha keramitos járdamaradványok (?) is lennének, és remélem így is maradnak itt is, meg még néhány helyen, legalább „mutatóba.”