Van ez a „Fedezd fel Debrecen utcáit” sorozatunk Erdei Nórával az Egyetemi Életben, amit már talán láttatok is, és aminek keretein belül Nóra ír egy különleges debreceni épületről, én meg jól lefotózom azt. Az új EÉ lapszámba Nóra a Szent Anna és Batthyány utcák sarkán lévő, lassan a századik születésnapjához közelítő palotát választotta, én meg tegnap be is lógtam az udvarba meg a lépcsőházba fotózni, és annyira megtetszett amit láttam, hogy meg sem akarom várni az újságban való megjelenését, hanem csináltam belőle egy blogposztot.
Nóra szövegét változtatás nélkül, dőlt betűkkel közlöm; a képfeliratok pedig egy kivételével sajátok.
Aktuális sétánk a Szent Anna utcára kalauzol benneteket, de nem, ezúttal nem az utca legismertebb épülete, a Szent Anna Székesegyház kerül a fókuszba, hanem egy másik, patinás épület a közelében. Talán nem én vagyok az egyedüli, aki felfigyelt a Szent Anna és a Batthyány utcák sarkán magasodó gyönyörű, vörös palotára, ami nemcsak impozáns méreteivel, de izgalmas történetével is kiemelkedik a környékbeli épületek közül.
Mielőtt azonban megismernénk, hogyan került ide ez a palota és mit érdemes tudni róla, utazzunk egy kicsit vissza az időbe, mégpedig az 1800-as évek közepére. Mielőtt Debrecenben 1865-ben felépült volna a város első kőszínháza, a mai Csokonai Színház, ideiglenes játszóhelyeken léptek fel a helyi színtársulatok. 1835 és 1861 között az úgynevezett Nánássy-féle házbantartottak színházi előadásokat. Ez a színjátszóhely a mai Szent Anna és Batthyány utcák sarkán állt, pont ott, ahol a sétánk főszerepelője található. Itt színészkedett többek között Arany János és Petőfi Sándor 1843-1844-ben. Színészi karrierje se Aranynak, se Petőfinek nem tartott sokáig, utóbbinak azonban egy romantikus kalandja kapcsolódik a helyhez, ami majdnem megváltoztatta a költő magánéletét. 1846-ban az akkor már ünnepelt, fiatal költő megjelent itt egy színházi előadáson, amin az akkor 21 éves Prielle Kornélia lépett fel. A fiatal színésznő, miután megtudta, hogy a költő is jelen van, felrúgva az eredeti forgatókönyvetelénekelte Petőfi „A virágnak megtiltani nem lehet” kezdetű versét. A költő azonnal beleszeretett a bájos színésznőbe, akit feleségül is kért, ám a frigy nem jött össze, mert nem találtak papot, aki összeadta volna őket. Az egykori színjátszó pajtát, ahol ez a romantikus liezon kezdődött, később lebontották, helyén épült fel 1927-ben a ma is látható bérház, aminek Batthyány utca felőli bejáratánál sokáig emléktábla őrizte a hely színháztörténeti emlékét.
A palota építése annak a nagyszabású építkezési hullámnak volt a része, ami a 20. század elejét jellemezte Debrecenben. A többi belvárosi palotához hasonlóan ez az épület is azzal a koncepcióval épült, hogy utcafrontján üzlethelységeket, felsőbb szintjein pedig lakásokat adnak bérbe. A lakóház építését nem fogadta mindenki kitörő lelkesedéssel a városban, sokaknak nem tetszett, hogy egy ilyen monumentális épületet emeljenek az egyszerű, cívis házakban bővelkedő óvárosi környezetbe. A két utcára néző, hétszintes épület végül felépült, a kor szellemében hatalmas belső udvarral, körfolyosókkal, kovácsoltvas erkélyekkel és díszes homlokzattal, melyen nemcsak az építés dátuma, de egy Debrecen-címer is helyet kapott.
A palota nem sokkal építése után majdnem odaveszett. A 2. világháború során, 1944. június 2-án a szövetségesek körülbelül 1000 bombát dobtak le a Nagyállomásra és környékére súlyos károkat hagyva maguk után. A bombázás során az Erzsébet utcai munkásnegyed, valamint a Szent Anna utca és Piac utca (akkor Ferencz József út) sarkán álló szinte valamennyi épület megsemmisült. Súlyos károkat szenvedett az Ispotály-templom, a mai Petőfi téren álló Deák Ferenc utcai nagyzsinagóga, valamint a Szent Anna és a Batthyány utcák sarkán álló bérház is. A műszaki osztály jelentése szerint körülbelül 280 ház dőlt teljesen romba vagy sérült súlyosan, és 380 vált életveszélyessé. Több, mint 1000 fő vesztette életét, 1362 család, 4518 fő vált hajléktalanná. Korabeli fotók tanúskodnak arról, mekkora pusztítást végzett a légitámadás. Fennmaradt olyan fotó is, amin jól látható, hogy a Szent Anna utcai palota és környéke szinte teljes egészében romokban hevert. Szinte csak a szerencsének köszönhető, hogy az utca két ikonikus épülete, a Szent Anna templom és a bérpalota megmenekült, és így tanúi maradtak nemcsak a világháborúnak, de az azt megelőző korszakoknak is.
