Van ez a jelenség, hogy az eggyel idősebb generáció nem pont úgy használja a közösségi média mindenféle felületeit, mint ahogy azok „íratlan” szabályai diktálnák. Jönnek anyától a „Gyuszikám finom volt a vasárnapi sárgaleves?” kommentek, nagyapától a „CAPS LOCKOS MINDENFÉLE VESSZŐHIBÁKAT ,, ÉS ELÜTÉSSEKT TARTALMAZÓ SZÖVEGEK”, nagyanyótól meg a napraforgós-vadvirágos keretekbe foglalt, üzenet helyett az idővonaladra posztolt „AKKOR HAT A FÜVES GYURI BÁCSI FÉLE INTIM KENŐCS MÓKUSKÁM? NAPONTA KÉTSZER KENJED, NEKEM IS ELTÜNTETTE AZ ÖSSZES SZŐRSZÁLAS BIBIRCSÓKOT. PUSZILLAK, SÁRI MAMA” jellegű borzalmak. Ez elől persze én sem menekülök, ugyanis fater „szerencsére” az oldal indulása óta magáénak érzi a komment szekciót, így primer módon, családi oldalról, és „pozíciójával” visszaélvén büntetlenül trollkodhatja szét a fotósorozat az évek alatt jelentősen megkopott maradék komoly pillanatait. Apja tevékenysége megosztó, és teljesen bizonyos, hogy van akinek nem bírja a gyomra, de az is fix, hogy évek alatt már nagyjából 10+ ember mondta nekem, hogy részben azért jár az oldalra, mert fater kommentjein mindig betegre röhögi magát.
Ennek örömére összegyűjtöttem Apja tíz motiváló kommentjét, és rágyógyítottam a vonatkozó képekre. A képek általam legyártott eredeti szövegei képfeliratként olvashatóak.
Kattintás csak saját felelősségre!
Én: úú dejó lenne, igaz Sándor Löki?
