Site Overlay

Apja kommentjei a SoD felületén

Van ez a jelenség, hogy az eggyel idősebb generáció nem pont úgy használja a közösségi média mindenféle felületeit, mint ahogy azok “íratlan” szabályai diktálnák. Jönnek anyától a “Gyuszikám finom volt a vasárnapi sárgaleves?” kommentek, nagyapától a “CAPS LOCKOS MINDENFÉLE VESSZŐHIBÁKAT ,, ÉS ELÜTÉSSEKT TARTALMAZÓ SZÖVEGEK”, nagyanyótól meg a napraforgós-vadvirágos keretekbe foglalt, üzenet helyett az idővonaladra posztolt “AKKOR HAT A FÜVES GYURI BÁCSI FÉLE INTIM KENŐCS MÓKUSKÁM? NAPONTA KÉTSZER KENJED, NEKEM IS ELTÜNTETTE AZ ÖSSZES SZŐRSZÁLAS BIBIRCSÓKOT. PUSZILLAK, SÁRI MAMA” jellegű borzalmak. Ez elől persze én sem menekülök, ugyanis fater “szerencsére” az oldal indulása óta magáénak érzi a komment szekciót, így primer módon, családi oldalról, és “pozíciójával” visszaélvén büntetlenül trollkodhatja szét a fotósorozat az évek alatt jelentősen megkopott maradék komoly pillanatait. Apja tevékenysége megosztó, és teljesen bizonyos, hogy van akinek nem bírja a gyomra, de az is fix, hogy évek alatt már nagyjából 10+ ember mondta nekem, hogy részben azért jár az oldalra, mert fater kommentjein mindig betegre röhögi magát.
Ennek örömére összegyűjtöttem Apja tíz motiváló kommentjét, és rágyógyítottam a vonatkozó képekre. A képek általam legyártott eredeti szövegei képfeliratként olvashatóak.

Kattintás csak saját felelősségre!

Itt huzigáltam meg először az alvó oroszlán bajszát, mikor “Egy tuskó anatómiája” képcím mellé megjelöltem az öreget.
Fénykép a Napraforgó utcáról.
“Az álmok úgyis kékek, nem?”
“Kész, ez itt a vég. V helyett W-ben szállnak a darvak. Elnyugatiasodás, klímaváltozás, az amerikai kultúra zabolázatlan térhódítása, kiüresedés, “márezsemarégi”, világvége.” (Sarkantyú utca)
“Még bőven a projekt fele előtt összeírtam, hogy az utcák második felének lefotózása közben milyen dolgokat szeretnék még megvalósítani. Erről egy időre elfeledkeztem, de most megtaláltam a fájlt, úgyhogy bekalapálom ide. Szóval ha úgy tetszik, íme az én “debreceni bakancslistám” a következő két-három évre: – elsétálni Szikigyakorra a Sámsoni úti bellegelő hátsó részén keresztül – enni egy lángost a Petőfi téren annál a prosztó bódénál a fagyizóval szemben – megkeresni a fiatal mocsári teknősöket nyáron a tankúsztatóban – egy éjszakát aludni az Arany Bikában/Malom hotelben – visszamenni Ondódra kisboltos kávét inni meg hallgatni a helyieket a Kalász utcára – elmenni az egyetemről villamossal a Remetébe (felszállni az egyetemnél az egyesre, leszállni a Kálvin téren, átszállni a kettesre, és leszállni a Doberdón, ez egy nagyjából tíz éves terv) – enni a Reskontó étteremben egy borjúlábat/kakasherepörköltöt – még egyszer focizni Dominikkal a betonon a Star presszó mellett, a 22 emeletes árnyékában, mint a 30. születésnapomon – még egyszer kigyalogolni Pallagra az erdőn keresztül, a Pallagi presszóig, de most úgy, hogy a Spájzba is beugrunk egy pékakármiért – kimenni a Kerekerdő Élményparkba, bármit is tud – a Vezér utcától elgyalogolni a Tócó-patak mellett a Zeleméri templomromig (sosem láttam) – szedni még egy kosár kései laskát a Nagyerdőn november környékén – kigyalogolni a Sárga dűlőn a Szepesi kocsmába – még egyszer végigmenni a kanyargós Oláh Károly utcán a Homokkertben, aztán meg még egyszer – megszervezni az “igyuk ki az Encit 2” és az “igyuk ki a Serlyt 1″ rendezvényt”
“BO-KA Pt. 1.”  (Szarvas utca)
“Főleg mióta tart a projekt, a digitálisan túlmódosított dolgokat nem igazán komálom; mint láthattátok már az oldalon, nagy örömmel kezdtem bele viszont a 6D megvétele után a dupla (tripla) expóval való játékba, mert szerintem ez amellett, hogy egy filmes időkben is már teljesen valid eljárásnak számított, máig jól lehet vele kísérletezni, meg hangulatokkal játszani. Ha van instátok, ajánlok is egy főleg dupla expós portrékat, de mindenféle dupla expós egyéb képeket is gyűjtő (filmes) profilt, amit én gyakran nézegetek: https://www.instagram.com/doubleexpomagazine/?hl=hu”
“Bayk András kert Bauhaus edition” (Füzes út)
Énekes András Előd: akkor hamarosan Talléros!
Én: úú dejó lenne, igaz Sándor Löki?
“Milyen volt újra Ibolyázni?”, és a vesszőhiba archetípusa: