Az eddigi tíz kedvenc blogposzt

Ez a századik blogposzt a honlap felületén: ennek örömére végigpörgettem az elejétől, mi volt eddig, és egyfajta retrospektív jelleggel kiválasztottam tizet, amit megcsinálni, meg most újranézni is jó volt.

A blogot elsősorban azért óhajtottam az oldal felületére, mert szerettem volna néhány képes tematikus válogatásokat csinálni a sorozatból, néha viszont egy-egy fotózással kapcsolatos rögeszmémet is jó azért kifejteni a felületen. Íme öt fotós hazugság, ami szerintem némileg beárnyékolja az újkorban a tevékenységet, melyet fotográfiának hívnak

A Komlóssy út végén pár éve találtam egy apró táblát egy évszázados kerítésen, mely kapcsán elkezdtem keresgetni a neten, ki lehetett Neubauer János. Itt van mire jutottam

Talán már volt másfél éve is, hogy négy részletben néhány érdekesebb archív fényképet adtam közre Nagyanyám örökségéből, melyeket főleg vagy anyai Nagyapám, vagy a Nagyapám készített. Érdekes volt átnyálazni ezekben a hetekben a családi fényképes dobozban rejlő régi debreceni képeket. Itt a mini sorozat első része

A fotók maguk talán nem lettek olyan jók, de az egyik legkedvesebb emlékem az egész projektből, mikor a Gomolyfelhő utcán mindössze néhány az utcán váltott szó után behívtak megnézni a gazdaságot, illetve meg is etettek rántott hússal és tésztával, meg meg is itattak házi borral.

2019-ben fotóztam először tudatosan debreceni testvérvárosban, az amerikai New Brunswickban. Azóta jártam még nyolcban, és készülök idén a tizedikbe. És hogy mi értelme van egyébként ennek a vadhajtás jellegű projektnek? Az égvilágon semmi azon kívül, hogy máshol is fényképezek, nem csak Debrecenben, és ennek köszönhetően hat év elteltével talán nem csavarodok bele annyira a SoD-ba. Itt az első testvérvárosos blogjegyegyzés, nem csak azért, mert ez a legelső, hanem mert itt van az egyik legtöbb kísérőszöveg

Tavaly nyáron az egyik Hatvan utcai udvarban találtunk egy érdekes családot, meg egy érdekes házat. Az utolsó pillanatban érkeztünk, ugyanis tavaly szeptemberben cserelakást kapott a család, a ház helyén pedig idővel parkoló épül. Itt a velük még a helyszínen készült utolsó interjú

Jártunk tavaly a Kandia u. 10 szám alatt is egy különleges cívis udvarban, amiről a történet csak azért nem került be az egyes cívisházas könyvbe, mert már megjelenés alatt volt a könyv. Na majd a másodikba. Itt az interjú az udvaból a 99 éves Gyöngyi nénivel

Ez a fénykép és blogposzt is egy régi képekből álló mini digitalizálós projekthez kötődik. Ugye az a sztori, hogy már harmadik éve készülünk egy „születésnapi ajándékkal” a Petőfi téri magasház 2023-ban esedékes 50. születésnapjára. Ennek kapcsán nemrég beszélgettünk egy régi lakóval, Szabó Otília Évával, akinek nagypapája Benczi Gyula, a város kitüntetett előadóművésze volt. Gyula bácsi egyike volt a magasház első lakóinak, feleségével, lányukkal, később pedig unokájukkal a ház magasföldszintjén éltek évtizedekig. Elsősorban így a magasházban készült fényképeket néztük át Otíliával, de mivel Otília édesanyja, Benczi Éva a Gambrinus Étteremben dolgozott egy ideig, a házban készült fényképek mellett a hetvenes évek elejéről találtunk néhány Gambrinus közben készült fényképet is, melyek szerencsére szintén máig meg lettek őrizve a családi archívumban, és amiből csináltam tavaly egy blogposztot.

Debrecen talán legfontosabb testvérvárosa Nagyvárad, ahová nagyon jó volt visszajárni, olyannyira, hogy tíz blogposztot is csináltam belőle. Itt az első

Nemrég muszáj volt végigpörgetnem az MTVA Fotótárának mind a 11.000+ debreceni fényképét. Ennek a második része egész nagyot ment, kb. 70.000 embert ért el a blogposzt. Ez is világosan mutatja: a recens képek senkit sem érdekelnek a régi képekhez képest.

PHP Code Snippets Powered By : XYZScripts.com