– Ott jönnek a tehenek! Hányan vannak?
– Tizenketten vannak, meg négy borjú.
– Értem. És régen többen voltak?
– Volt itt még ötven tehén is, de kezdjük felszámolni a gazdaságot. Nézd meg mennyi a tej ára, meg hozzá képest mennyi a takarmány ára. Eladjuk mi a tejet, nem is azzal van a gond, jön a felvásárló mindig érte, de már nem ér annyit mint régebben.
– És mikor volt itt ötven tehén? A kilencvenes években?
– Az isten faszát, három éve is annyi volt még! Kevesebb azóta a támogatás, aztán éppen kijön a takarmány belőle.
– Sajnálom hogy ez van, de hallottam, hogy máshol is ebbe az irányba tartanak a dolgok. És amúgy mindig is itt laktak?
– Nem, én a Fancsikára születtem, parasztgyereknek. Ott találkoztunk annak idején a feleségemmel a Citrom-szigeten. Lett három fiunk, az egyik számítógépes, a másik lakatos, a harmadik fuvaros. Azelőtt sok helyen laktunk, én összesen öt házat építettem fel az évek alatt. Van egy házunk feljebb is, innen nem messze, csak hát itt van a gazdaság, és így itt van a kaja is, ezért nem megyek fel. Apropó, kértek egy kis rántott húst, vagy almás tésztát? Gyertek csak, gyertek!
#1299/1119/1872
Gomolyfelhő utca; 47.534468, 21.684915
Utca első említése: 2017
Canon EOS 6D
f6.3; 1/640; ISO-640; 40mm
2021.10.17.