Debrecen testvérvárosai II.: Lublin (1)

Tavaly egy kéthetes nyaralás során ellátogattunk Debrecen két testvérvárosába is, a lengyel Lublinba, és a litván Klaipedába. A következő blogbejegyzésekben először a lengyel barátainktól mutatok 53 fényképet.

Lublin város Kelet-Lengyelországban, a Lublini vajdaság székhelye, Lengyelország kilencedik legnépesebb városa, és az egyik legrégebbi lengyel település. A Wikipedia tanulsága szerint a település kezdetei a VI. századra nyúlnak vissza, először pedig 1198-ban említik a várost oklevélben. Lublint a XVII. század közepén a svéd és kozák támadások és járványok romba döntötték, ám programszerűen aztán sikerrel újjáépítették. 1939. szeptembertől 1944. augusztusig a város német megszállás alatt volt, de a háborút építészeti szempontból jelentős pusztulás nélkül vészelte át. 1944. július 23. után 164 napig Lublin töltötte be a kommunista Lengyelország fővárosának szerepét. 1989-ig a város népessége a háború előtti több, mint háromszorosára nőtt, ám 2020-ban úgy volt 338,586 fő, hogy már mintegy húszezerrel kevesebb volt, mint húsz évvel ezelőtt.

Huszonkét testvérvárosa van, hárommal több, mint Debrecennek. Tőlünk az útvonaltervező alapján 568 km-re fekszik, mely távolságot tavaly nyáron 8-10 óra kényelmes autózással teljesítettük. Debrecennek 1995 óta testvérvárosa, csak úgy, mint a tajvani Tajtung.

Egy lakótelepi parkban az összes testvérvárosuknak emeltek egy díszes követ, és a fotón már nem látszik, de ültettek mindegyik mellé egy fát is. Ha megnézitek, ezen kívül alul látszik a testvérvárosi kapcsolat kezdetének évszáma is

Ebben az átalakított kúriában szálltunk meg két éjszaka erejéig a városban, mely a Lawendowy Dworek névre hallgatott, és ezért 340 zlotyit kértek tőlünk, mely mai árfolyamon átszámítva ~27.000 magyar forint

A lengyelek döntő többsége (87.6%) római katolikus, de élnek az országban görögkeletiek is. A néhány százaléknyi iszlám vallású tatárok elsősorban Bohoniki és Kruszyniany községekben élnek. Közismert, hogy a vallás, hogy mennyire meghatározó szerepet játszik az országban, ennek megfelelően országszerte számos különböző kegyeleti hellyel lehet lépten-nyomon találkozni

A szállástól néhány perc sétára volt ez a régi saroképület…

… aminek a régi kertjébe is be lehetett kukucskálni a vadszőlő felett

Jellemzőek voltak a városban ezek a kettő-három emeletes, szórtan erkélyes, „felújítandó” épületek, de természetesen lakótelepekből sem volt hiány, majd azokról is mutatok később néhány fényképet

A lengyel építészet rendkívül sokszínű és változatos, a történelem azonban nem volt mindig kegyes a lengyelországi építészeti emlékekkel. Ettől függetlenül számos ősi épület megmaradt; várak, templomok, gyakran egyedi, regionális, vagy európai kontextusban. A képen látható klasszikus fából készült lakóházak a debreceni cívisházakhoz hasonlóan már rohamléptékben fogynak, de azért még lehetett fotózni szép példányokat, illetve tetten lehetett érni máshol is a lengyelek fához fűződő érzékeny viszonyát…

… például lehetett még látni a mindenféle falomokat kellően megbecsülő bácsikat…

… vagy a belvárosban sok lépcsőházban ilyen gyönyörűen megkímélt falépcsőkön lehetett felmenni a felsőbb emeletekre

Ezt a „háromemeletes” példányt pedig nézzétek milyen gyönyörűen sütötte a nap, imádtam volna szétnézni belül

A blogbejegyzéshez egész mondatokat kölcsönöztem a város (https://hu.wikipedia.org/wiki/Lublin) és az ország (https://hu.wikipedia.org/wiki/Lengyelorsz%C3%A1g) Wikipedia oldalairól.