Az utolsó bejegyzés Sumenből, egyben egy kicsit jegelem a testvérvárosos mellékprojektet is, majd írok egy rövid szöveget a bejegyzés végére, miért.
És akkor egy rövid kivonat, meg a jegelésre vonatkozó okok ismertetése. Az alprojekt, talán emlékeztek, New Brunswickban indult, már négy éve, és hogy ezt hogyan ette meg a kovid, itt leírtam. Akkor még persze csak ötlet szintjén létezett, hogy én majd idővel „belefotózok” más testvérvárosba, de mivel imádom a tematikus projekteket, meg fotózással agyonütni az időmet, csak idő kérdése volt, hogy tényleg belevágjak. Talán a vírushelyzet elmúlásával is, de két év múlva már nagyon utazni akartam, akartunk a barátnőmmel, úgyhogy „utazzunk atipikus nyaralási helyszínekre, miközben én majd fotózok kicsit” jelleggel, ’21 nyarán bele is vágtunk a Lublin-Klaipeda kettősbe, de ugye annak árán, hogy a nyaralási idő meg a pénz lett erre a sztorira rááldozva. Mivel kutatóként pályázatról pályázatra élek, nem volt ismeretlen a helyzet, hogy elkezdek a saját időm és pénzem beforgatásával valami olyan projektet, amire aztán nyerhetek valami lóvét, ezért úgy voltam vele, még kipörgetek pár testvérvárost, aztán idővel majd hátha bejön valami fotós ösztöndíj. Elmentünk ezért ugyanebben az évben ősszel Patraszba, télen meg Setúbalba, és nem bánom, nem bánjuk, mert mindkettő nagyon zsír hely volt. 2022-ben voltunk többször Nagyváradon, amit szintén nem lehet megunni, voltunk Cattolicában és Limerick megyében, amik horror helyek voltak, és ősszel hosszúhétvégéztünk egyet Sumenben, ami viszont megint remek volt. Ekkor még az volt a terv, hogy ’23-ban majd jön Paderborn és Brno, úgyhogy írtam tovább a pályázatokat, 2023 elejéig egyébként a 33 összesen beadott pályázat közül 16 olyat, ami ösztöndíjat biztosított volna vagy a SoD-ra, vagy egyben erre az alprojektre is.
Aztán hogy rövidre zárjam a sztorit, a tizenhetediket már valamiért kurvára nem volt kedvem megírni, és igazából azóta sincs. Hogy ez változni fog-e a jövőben, nem tudom, de ennyi pályázat után már kijelenthetjük, a nyeretlenség igazából tendencia. Biológus vagyok, kívül vagyok a rendszeren, ez van. Ha viszont ez van, akkor ahelyett, hogy a nyaralást is kettévágom valami projekttel, inkább tartogassam a maradék fotózási kedvemet a SoD-ra, nyaralni meg menjek, menjünk el olyan helyre, ahol nem fotózok, de nagyobbat lazítunk.
Ennek jegyében idén elmentünk Palermoba, a Halkidiki-félszigetre, Madeirára, meg a Vajdaságba. Nem fotóztam egyik helyen nagy géppel semmit. El se vittem a nagy gépet.
Nagyon jó volt mindegyik.
Jelenleg továbbra sincs kedvem sem fényképezni Debrecenen kívül, sem pályázni akármilyen ösztöndíjra akár országos, akár helyi szinten. Gondolom nem marad ez örökre így, de amíg így van, parkolópályára teszem a testvérvárosokat. Ha véget ér majd ’24/’25-ben a SoD, úgyis valami egyéb után kell nézni, akkor esetleg előveszem majd ezt, elvégre miért ne folytassak valami olyasmit, amibe már belevágtam.
Addig is viszont köszi, ha néztétek ezeket a testvérvárosos bejegyzéseket, én élveztem őket írni.
Debrecenről pedig természetesen továbbra is lesznek fényképes blogposztok.