Néhány portugál cívisház jelentősen össze van graffitizve a belvárosban, gondolom majd idővel pláza lesz a helyükönUtcanévtáblát installálni csak ízlésesen, esztétikusanCsaládi jelenet, a jobb oldali néni várta a bevásárlószatyor tartalmátItt egy másik néni egy másik külön nyitható ablakos bejárati ajtóval, gondolom kinyitják, megtámaszkodnak, és naphosszat csacsognak az időjárásról, a finom édes paradicsomról, a tengerről, meg a polipos kagylós ebédrőlAz óvárosnak két része van: az egyik az üzletes-új típusú macskaköves verzió, a másik ez a néhány évtizede leaszfaltozott, de üzletektől és turistáktól jóformán mentes verzió. Mondanom sem kell, aszfalt ide vagy oda, de ez a rész sokkal jobban adta. Azért ha megnézitek, hátul már persze ott vannak a nagy üvegpaloták isUgyanez a környék, száradó ruhákkal-motorossal, templommalUgyanez a környék, autentikus pasteláriával, meg jelképes mennyiségű turistával, nagy királyság voltFény-árnyék rétegek szintén az óvárosbólA karácsonyi díszek azért nagyon máshogy mutatnak ilyen növények között mint nálunk. A jobb oldali cirádás utcanévcsempéket is érdemes megnézniApjának valami olyasmit írtam emlékeim szerint megérkezéskor, hogy „gondold el mennyit hányhatnak ezek a portugálok, ha a házak még kívülről is le vannak csempézve”. Persze ezt csak a Monostorpályiban világhíres Termelői Poharazó után mondom, ahol még a plafon is le volt csempézve a renoválás előtt, itt a plafonon természetesen nem voltBékás sztrít árt a trafónEzen a képen ezt a hazánkban idegenhonos kis kutyatejet kell nézni, ami magyarul vézna kutyatej néven fut, Setúbalban az ültetett pálmafák törzsén talált magának mikroélőhelyeket, Debrecenben meg a Nyíl utcán, meg ilyen helyeken van a beton és a házak repedéseiben. Más a fíling azért, naPortugál gyík portugál zsákmánnyal a kikötő egyik elhagyatott épülete előtt. Miután túl közel mentem, beslisszolt az ajtó alatt, szóval gondolom éjjel valahol az épületben pihen
