A következő tíz képnek az lesz a közös jellemzője, hogy mindenhol látható majd az utcán macskakő.
még ez alatt a komoly véreb alatt isSzóval macskakő. Mivel gyerekkorom Szentlászlófalvájából is sok helyről rémlik, az utóbbi két-három évben egész nagy szívfájdalmam lett, hogy Debrecenből egyre kopnak ki a maradék macskaköves foltok. Nemrég eldöntöttem, hogy csinálok egy „tíz macskaköves utcarészlet a városban” jellegű blogposztot, de jelenleg öt utcánál el vagyok akadva. Pedig a macskakő nem csak hangulatos és esztétikus, nem csak lassítja a forgalmat a belvárosban, hanem mint látjátok, mindenféle sztrít árt kiindulópontja is lehet, ami turistacsalogató, városbrend építő, és még sorolhatnám.A képen Setúbal egyik legszélesebb belvárosi utcáján járunk, az Av. Luísa Todi-n járunk, és habár ~ tíz méterrel visszább jelentős autóforgalom van, a sétálóövezetben legalább megkímélték a macskakövet, és természetesen a régi házakat isKicsit beljebb lépve az óváros sikátoraiba szintén feltűnően sokat ad a hangulathoz a mindenhol jelen lévő macskakő……meg persze a mindenféle nyúlnyomok előtt száradó zoknik is. De főleg a macskakövekAhol pedig meredek az utca, az autóknak aszfalt van, a gyalogosoknak kő. (Variációk egy belvárosi hegymászós témára 1.)(Variációk egy belvárosi hegymászós témára 2.)Néhány macskaköves belvárosi lakó a nyelvi korlátok ellenére is szívesen belenézett a kamerába…… ezen a képen pedig két kedvenc témámat, a lakókat, és a száradó ruhákat is egy képre tudtam komponálni…… de Setúbalból a kocsmás képen kívül a másik kedvencem kétségkívül ez marad. Egyrészt ugye mint látjátok, a kikötőben is végig ott a kő, másrészt a zsebpecázó úriember horgára ezúttal egy polip akadt, és miután engedte alaposan megszemlélni, már rakta is a nejlonszatyrába, és vitte is haza, hogy gondolom azon melegében jól alárottyantson. Ilyen ez a mediterrán hangulat, na
