Debrecen testvérvárosai VI.: Nagyvárad (10)

Az utolsó bejegyzés jön a tízből, amiben mondok hét okot arra, miért tervezzétek a következő hétvégéteket (és még kettőt-hármat ebben az évben) Debrecen talán legkirályabb testvérvárosába, Nagyváradra.

1. Mert kiváló és terjedelmes zöldfelületek meg parkok vannak a városban, amik elég jól fognak esni így a tavasz elején. Mutattam az egyik korábbi posztban, hogy hiába tűnik például a parkolókban kókánynak a végeredmény, úgy nézem, mindenáron kímélik a fákat és a zöldfelületet, és ha nem muszáj, nem vágják ki a fákat úgy a belvárosban, mint akár a perifériális lakótelepeken. Ha pedig a város környékén kirándulnál, akkor is nyert ügyed van: karnyújtásnyi távolságra a Réz-hegység az akár ~900 méter magas két csúcsával (a 918 méter magasságú Magurával és a 882 méteres Almácska-tetővel, én sem voltam még, bakancslistás); mehetsz a közelben az Érmelléki borvidék pincéit keresni, de ha a szép zöld gyepek érdekelnek, a határ mentén végig tisztes méretű legelők, kicsit feljebb meg látványos sziklagyepek várnak. Jövő héten remélem meg is nézzük utóbbin a tarka sáfrány nevű krókuszfélét, ami a debreceni Panoráma út akácosaiban is remekül mutat, de ezúttal szívesen megnézném egy kicsit látványosabb élőhelyen is

2. Mert a várost kettészelő Sebes Körös tisztes folyóvá duzzad, mire ideér, és eszméletlen hangulatot kölcsönöz a városnak. Kacsák, hattyúk és sirályok mindenfelé, belvárosi gyaloghíd, padok a folyóparti liget alatt, és a végeérhetetlen nagypolgári promenád-hangulat. „A Körös-parti Párizs”? Teljes mértékben true

3. Mert a gyerekkorodból, vagy a szüleid elmeséléséből ismerős „magyarelnyomás” már szinte észre sem vehető. Nem néznek rád szúrós szemmel, ha magyarul köszönsz, a román anyanyelvű is sokszor társalog veled magyarul, ha látja hogy nem beszéled a nyelvét, és tele van mindenhol magyar feliratokkal a város (boltban, épületeken, utcatáblákon, emléktáblákon, a karácsonyi vásár köszöntő tábláján, mindenhol). Ha odakeveredtünk, még ~10-15 évvel ezelőtt is angolul próbáltam boldogulni, ami szerencsére mára egyáltalán nem kötelező, és nem mellékesen jelentősen növeli az otthonosság érzetét

4. Mert az utóbbi években szisztematikusan újítják és szépítik a belvárost, amelyekbe nem csak a nagyobb épületek tartoznak bele, hanem rengeteg cívisház is. (A képen az óratornyos Nagyvárad Városháza, melyet a Google Térkép tanulsága alapján 2021-ben renováltak)

5. Mert vannak új sokemeletes házak és lakótelepek, de az óváros szövedékét csak mérsékelten bántják velük. Kissé olyan hangulata van az embernek, mint Debrecenben 20 évvel ezelőtt, mellyel persze egyúttal helyenként az a nyomasztó érzés is járhat, hogy valahogy ilyen koherensen kellene kinéznie Debrecen óvárosának is. És most ezt persze nem erre a fényképre értem, mert ez meglehetősen eklektikus…

… meg nyilván vannak itt is olyan eredeti karakterüket meg nem őrzött házak, amelyek mellett Attila is elsétál. (A fényképen megrendezett jelenetet láthattok).

6. Mert a Fekete Sas Szálloda passzázsa mellett majdnem közvetlenül, a Diesel tőszomszédságában van egy román néni, aki (a Google utcaképének tanulsága szerint) legalább 2014 óta egy közel üres és mindenféle felesleges cicoma nélküli helyiségben süti a krumplis, a káposztás, meg a juhtúrós lángost, ami olyan jó, hogy beszarsz

… 5 lejért a belvárosban szinte ingyen van

Itt a hely, ha mennétek

7. Mert egy hangulatos promenádra nem csak a Körös mentén meg a passzázs környékén tudsz elmenni, hanem kvázi mindenhol. (A búcsúképen pedig a helyszínen feltalált analógot mímelő experimentális multiexpós promenád fotográfiának egy ékes reprezentánsa).

Szóval menj el Nagyváradra, ha teheted, nagyon előnyére változott, és úgy tűnik, hogy szerencsére elsősorban a múlt építészeti örökségének megőrzése mentén halad tovább.

A sorban következő, ismét „hagyományosan” öt posztban és hetedikként bemutatott testvérvárosa Debrecennek az olasz Cattolica lesz.