Nyugi, nálam maradt minden értéktárgyam, csak évődött kicsit a fiatal kollégaA bejáratnál egyébként rögtön ott volt a kukoricás ember:Ő pedig a juhtúrós-sajtos krumplilángosos néni volt, öt lejért ez is ajándék, arról nem is beszélve, hogy Romániában még minden tejterméknek típustól függően rendes tehén-kecske-birkaszaga és íze van, ahogy egyébként szerintem itthon is illeneHagyományos viseletAz ifjú hölgy Debrecenes pólóban volt, és mikor szóvá tettem + portrét kértem tőle, örömmel és büszkén pózolt a kajás bódék mögöttEgyébként itt dolgozott az ifjú hölgy, az előző posztban már volt két fénykép innenItt meg egyenesen az úr kért fényképet, meg beszélgettünk is egy kicsit a bokros hétvégi teendőinkről (piacozás, kajálás, vásárlás, kirándulás, ilyesmi)Csak a napernyő és a hátratekintés miattÚgy rémlik, valami kevéssé jelentékeny porcelán vásárlásáért cserébe kaptam ezt a portrét az eladótólSziesztaIgaz is, minek az asztal meg a többi felesleges flancVolt pár igazi turkáló szekció is azértA végén pedig már így éreztem magam a sok ingertől, de nem baj, nagyon megérte. Legközelebb egy-két nagyváradi lakótelepről mutatok pár képet
