Az ötödik nagyváradi bejegyzés néhány lakótelepi részletet fog bemutatni.
Jó, tudom, télen mentem, de aki volt már bármely nagyobb román városban, tudja milyen depresszív tud lenni egy-egy ilyen olaj – cigaretta – és penésszagú, folyton buherálás alatt lévő lakótelepArról ugye nem is beszélve, hogy a románok legtöbbször nem hisznek a csövek diszkrét eldugásában, így sokszor kifejezetten randa csőboltíves látképek tárulnak ezeken a helyeken az ember szeme eléMindennel együtt persze megvan a romantikus és melankolikus bája ezeknek a helyeknek, még a maguk befejezetlenségében és jelentős nélkülözést indikáló hangulatában isViszont azt is tudni kell, hogy rohamléptékben újulnak meg az autóutak és járdák is a városban, szinte mindenhol friss aszfalt vanTermészetesen ettől még nem lesz automatikusan jobb ízlésük a közterületeik díszítése terén. Habár jobban belegondolva egy szavam se lehet, itthon a Diószegi úton a Hintós is tele van ezekkelNew Horizons Pt. 1New Horizons Pt. 2Bevásárlószatyros csendéletKókány sufnikertészetKókány sufniépítészetKókány táblarenoválásKókány karácsonyidekor…… és a mindenki által jól ismert, nemzeti szintre emelkedett lila – és rózsaszínkultusz egy ékes reprezentánsa. Ide inkább nem is írok semmi többet, mert még az a gondolatotok támad, hogy tulajdonképpen nem is élveztem ezeknek a fényképeknek az elkészítését, pedig valójában felettébb. Legközelebb, hogy maradjunk ezen a vonalon, a nagyváradi groteszk egyes elemeit mutatom meg nektek
