A következő három bejegyzés Limerick városának néhány helyszínét fogja bemutatni.
„Limerick a város, ahova ne menj”, írja egy 2015-ös blogbejegyzés, mely szerint „Bármilyen helyinek meséltem, hogy Limerick-be megyek két reakciót kaptam: 1. Szájelhúzás, majd felcsillanó szem és “miért nem inkább Galway-be?” 2. Áááá, vásárolni akarsz? Szóval nem számítottam nagy dologra.” Azt kell hogy mondjam, így utólag három okból is egyet tudok ezzel érteni.
a): kezdjük kicsit messzebbről: tudom, hogy az ősi kelta kultúra, nyelvek, és megmaradt építészeti kincsek szerelmesei nem fognak most velem egyetérteni, de szerintem az van, hogy a mai Írország olyan, mint az Egyesült Királyság, csak eggyel rosszabb. Az ír reggeli = angol reggeli, az ír sörök = angol sörök szén-dioxidosabb verziói, a szigeten a mindennapokban beszélt nyelv = mai angol nyelv, és én értem, hogy a történelem viharai meg az angol elnyomás évszázadai így meg úgy, és ezért a szigeten (Észak-Írország miatt) a legnagyobb kisebbségnek még mindig az angolokat tekintik és fújnak rájuk, de láttunk már a világ más régióiban nagyobb nemzeti öntudatmegőrzésre és lehetőség szerinti independenciára tett kísérletet még az elnyomás évszázadai alatt is, úgyhogy szorri, de azért könnyes nem lesz a szemem az írek mindenféle recens panaszait hallgatván a szemét angolokról.
b): csaptunk pár kört a városban, de sehol egy koherensebb óváros, vagy valami egyéb hangulatosabb egybefüggő városrész. (Oké, sok helyen ezer éves templomok meg várfalak meg kőházak, de nem egy kupacban.) Erősen semleges benyomást keltett, na persze még mindig jobb volt, mint az előző napokban a forróságra teljes mértékben felkészületlen Dublin, ahol konkrétan olvadt az aszfalt / a köveket összetapasztó akármilyen petróleumszármazék, és eső híján masszív húgyszag volt az egész városban, az írek ugyanis kifejezetten gyermekded lelkek lévén egy-egy péntek és szombat alkalmával szétpisálják, szarják és hányják az egész országot, amit normális esetben másnapra elvisz az eső, de a tavalyi év nyara sehol nem volt normális, ugye.
c): tehát: sajnos kurva meleg volt itt is ezekben a napokban. Minden ír akivel dumáltunk elmondta, hogy „mennyire szerencsések vagytok hogy ilyen szép időben jöttetek”, én meg hiába mondtam el minden alkalommal, hogy „dehogy vagyunk szerencsések, hűsölni jöttünk a harminc fokból, erre itt is harminc fok van meg napsütés, azt hittük hogy legalább erre a pár napra kellemes 22 fok lesz és felhő és eső, de sajnos nem így lett”, nem értették meg, mert gondolom ők meg megunták az elmúlt évszázadokban ezt a másképp hideg, szeles és esős szigetet, és örültek, hogy hosszú hónapok óta először direkt nap érte a fehér bőrüket.
Na de lássunk azért valami mutathatót is a városból.
Források: