Debreceni szürreál I.

„Jóvanazúgy”. A szó, amit mindenki az apjától/nagyapjától/a szomszéd Pali bácsitól hallott életében először, méghozzá az első sufnituninghoz való megoldás vizuális formában történő asszisztálása során. Az első nagy optikai ingert persze aztán számtalan követi, aminek a végén talán már habituálódunk is a közöttünk lévő buherálásokhoz, furcsa táblafelírásokhoz és azok kipingálásához, egymáshoz nem illő tárgytársításokhoz, vagy csak úgy általában, a furcsa tárgyi jellegű elhelyezésekhez.

Ebben a posztban összegyűjtöttem belőlük a sorozat elejéről egy csokorra valót. Folytatása következik.