Miután az elmúlt ~tíz évem külföldön való tartózkodásai során alaposan kigyönyörködtem magam, hazajőve több alkalommal és egymástól függetlenül is meglepődtem, hogy ami részlet tetszett külföldön, valójában sokszor kicsit más formában, de itthon is megtalálható. Három kiragadott példa:
– Olaszország, Spanyolország, vagy Ciprus orchideadiverzitása ugyan elképesztő, de itthon is a megfelelő időben csak átmegyek a Sámsoni úton, és a Bellegelőn már nézegethetem is az agárkosborokat;
– Írországban értelemszerűen az utolsó sarki Pubban is tudják, hogyan kell Guinnesst csapolni, a Pálmában meg ugyan évek alatt sem jöttek rá (ugyanitt szakjavasolnék a személyzetnek egy pár napos vendéglátós tanulmányutat Dublinba), de legalább ha rákívánok, ott mégis stabilan kaphatok;
– Lengyelország és a Balti országok síkvidéki erdeifenyvesei pedig ugyan ott őshonosak, de ha az ember kimegy a megfelelő helyekre az Erdőspusztákon, hiába ebbe a tájba nem való, mégis valami „északibb” hangulatban találhatja magát, mint ezen a képen.
#1403/1203/1884
Mocsár utca; 47.557739, 21.751051
Utca első említése: 2017
Canon EOS 6D
f10; 1/400; ISO-200; 17mm
2022.02.18.