Pár hete a Szent Anna utca egyik régi házának udvarában történt egy olyan dolog, amit csak pár napja értettem meg, méghozzá Gyimesben, a csángóknál. Már beszéltem róla, hogy Harangi Attilával az elmúlt hónapokban egész sok hétvégén becsengettünk cívis lakóházakba, hogy hátha bejutunk az udvarba, vagy netalán a házba fotózni, és történeteket hallgatni a házról. Az egyik ilyen alkalommal a Szent Annán becsengettünk az udvarba, kijött egy idős néni, és valami ilyesmi párbeszéd játszódott le: – Kezét csókolom! A kolléga itt Harangi Attila, én Löki Viktor vagyok, és az elmúlt időszakban elkezdtünk egy felmérést, ami Debrecen házai névre hallgat, és aminek a keretein belül régi cívis házakat mérünk fel, és fotózunk le, olyanokat, mint például az öné. Megengedné-e esetleg, ho – Jöjjenek csak be! -…..tényleg? -Persze, jöjjenek! Bementünk az udvarba, elmentünk a néni házához, és a néni már nyitotta is a bejárati ajtót, úgy, hogy nem telt el két perc azóta, hogy a nagykapu kitárult, és én még kint belekezdtem a mondókába. Attilával zavartan összenéztünk, valamit hebegtünk – habogtunk, és miután a néni mondta, hogy a lánya nemsoká hazaér a piacról, további három perc elteltével mi inkább jobbnak láttuk kimenni a házból és az udvaron megvárni a lányát, hiszen rendkívül feszélyezett minket a helyzet, hogy ilyen rövid ismeretség után már be is jutottunk, illetve nem akartuk azzal a kellemetlen meglepetéssel fogadni a néni lányát, hogy idegenként fotózgatunk a házban. Hamarosan tényleg megjött a néni lánya a piacról, és ekkor már vele együtt visszamentünk a házba, közben nyilván beszélgettünk. Hamar kiderült, hogy Kalotaszegről, konkrétan Sztánáról származtak el a kilencvenes években, ami egy apró zsákfalu (és aminek a temetőjében történetesen anno én is voltam orchideát keresni), és mikor kicsivel később szóvá tettük, hogy rögtön bejutottunk a házba mert az anyukája egy perc elteltével már be is invitált, mondta, hogy náluk otthon így volt szokás, ott az emberek egyáltalán nem bizalmatlanok, és amúgy is vannak mindenféle kulturális különbségek, és a satöbbi. Bőszen bólogattunk, de igazából mégis úgy mentünk el Attilával, hogy jó persze kultúra meg minden, de azért a néninek egy kicsit tuti kezdenek elmenni otthonról. Aztán múlt hét vasárnap elmentem pár napra Hidegségbe (ami Gyimesközéplokhoz tartozik Székelyföldön) és ott viszont már az első nap leesett a tantusz. Az ott végzett tevékenység alapja nem változott, mert Hidegségben is házakba mentünk be, és emberekkel beszélgettünk, csak ezúttal a csángók ökológiai ismereteiről szólt az interjú. Ellenben a behatolás szempontjából volt egy nagy különbség: nem volt bekopogás vagy becsengetés, hanem fogtuk, és minden előzmény nélkül bementünk a házakba. Mert hogy ott ez a szokás. Értitek? Állsz a konyhádban, lavórban mosod a piszkos ruhádat, és egyszer kopogás után nyílik az ajtó, és bejönnek valakik. Vagy: pizsamában fekszel az ágyon és nézed a tévét, és benyitnak a szobába, és bejönnek. Vagy: éppen főzöd a reggeli puliszkádat a sparhelten, és rádnyitnak valakik, és már bent is vannak a szobakonyhádban. Vagy…folytathatnám, ezek mind megtörténtek amit leírtam, gyakorlatilag napokig folyamatosan rátörtünk emberekre a saját házaikban, a saját szobáikban, mindenféle tevékenységük végzése közepén, és ami még durvább volt az én városi agyamnak, hogy senki nem zavart ki egyszer sem ezek után, hanem leültetett, és dolgokkal kínált, és mosolygott, és örült nekünk. Mint a sztánai néni a Szent Anna utcán. Én voltam már Székelyföldön mint turista, egész sokat, de ilyet még nem tapasztaltam, nyilván azért, mert tizenöt évig vendégházakban, meg panziókban voltam, de elmondták a kollégák Gyimesben, hogy nyilván máshol is így van, nem csak a csángóknál. És innentől kezdve lehet arról beszélni, hogy a városban ez mégis veszélyes, mert visszaélhetnek ezzel emberek, és nem árt az óvatosság meg a bizalmatlanság, de nekem mindezek ellenére is egyértelmű ezek után, hogy nem a néninek mentek el otthonról, hanem a városi környezetben szocializálódott embereknek, akik még a polgári gangos házakban, vagy a bérházakban is leszoktak mára arról, hogy nyitva legyen a lakásaik ajtaja, és legalább a pulyák ki be szaladgáljanak egyik helyről a másikba a nyári szünet alatt; ehelyett főleg inkább azzal tölti az idejüket, hogy bezárkózva ülnek a lakásaikban, meg ha valaki jön befele a bejárati ajtón és ők már fent vannak a liftnél akkor gyorsan behúzzák a liftajtót és nyomják a gombot, és mindezek közepette bizalmatlan és negatív dolgokat gondolnak azokról az emberekről, akik a szó szoros értelmében méterekre élnek tőlük. Pár nap ilyesfajta csángó természetesség után még furcsább egy világ ez a városi
#0619
Szent Anna Utca; 47.527346, 21.629704
Canon EOS 6D
f7.1; 1/100; ISO-1000; 17mm
2020.1.25.