Az 1820-as években a legelőföld mindenesetre különleges összetevője a debreceni cívisvagyonnak. Mindvégig megmaradt a kommunitás tulajdonában, és csak közösen lehetett használatba venni. Olyan ingatlan, ami hozzátartozott a polgári vagyonhoz, de nem lett szilárd része, s egyénileg nem lehetett területileg kimutatni. Csak az vehette igénybe, akinek jószága volt, és nem a vagyon egyéb része után mérték ki automatikusan. Külön nem volt örökölhető, nem képezte adás-vétel tárgyát, s nem alakulhatott ki árfolyama sem. A tanács szigorúan tiltotta a használati jogának átruházását, akit ilyen vétségben találtak, szigorú pénzbírsággal sújtották. Mindezek ellenére fontos része volt a polgári vagyonnak, s akinek csak módja volt rá, kamatoztatta legeltetési jogát. Rácz István – A debreceni cívisvagyo
#0583
Jégmadár Utca; 47.538570, 21.699908
Utca első említése: 2017
Canon EOS 6D
f4; 1/1250; ISO-1250; 200mm
2020.1.25.