10: A debreceni egyszerűbb emberek között akadtak olyanok, mint az alföldi emberek általában, szerettek úgynevezett „úri stylusban” beszélni, hogy ne higyje valaki, miszerint ők afféle „paraszti” népek. Persze nem értettek meg minden modern szót s használták azokat olyankor is, amidőn éppen nem kellene. Az ilyen úrias stylusból kerültek ki aztán az efféle párbeszédek: – Hát hogy tetszik lenni, kedves komám uram? – Hát bizony szenvedélyeskedem, mert nagyon ájeros a levegő luftja! – Úgy-úgy! Látom is, hogy nagyon lényegtelennek tetszik lenni. Bizony, tele van a levegő akrobatákkal! – No majd megsegít a jó isten! Tiszteltetem a becses csalárdját! – Köszönöm szípen! Majd beaprehendálok egyszer komámasszonyhoz is sajátkezűleg! Szűcs Ernő: Debreceni Anekdoták (203) és Ilyen úri modorban szólt egy öreg gazda is, midőn egy tíz itcés ecettel teli üveggel a hóna alatt belépett egy boltba. Azonban a felkunkorodott csizmahegye megakadt a bolt küszöbben, s az öreg, amilyen hosszú volt, olyan hosszan vágódott végig a bolt padlóján. Midőn aztán feltápászkodott, a szétfolyt ecet és a széttört üveg maradékai közül, a helyzethez illő komolysággal megszólalt: – Bocsánatot kírek bátor belípísemér. Szűcs Ernő: Debreceni Anekdoták (204
#0681
Jáger Utca; 47.537382, 21.704682
Utca első említése: 2017
Canon EOS 6D
f4; 1/250; ISO-1250; 70mm
2020.1.25.