A Darabos u. 39. (https://www.debrecenhazai.hu/kataszter/darabos-u-39) kapuja már szerepelt korábban a „Debrecen legszebb kapui” néven futó szubjektív válogatásunkban, ám a sorozatba külön még nem töltöttem fel, úgyhogy most pótolom. Akkor Attila ezt írta a házról:
„A jobb sorsra érdemes lakóház tervei 1914-ben készültek. A bécsi és francia szecessziós jegyeket viselő kivételes polgárházat stilizált növényi motívumok és geometriai minták díszítik. Különös igényességgel kimunkált kapuja a város rejtett ékessége.”
A „stilizált növényi motívumok” ugye a kapu alsó részén lévő kukoricacsövekre utalnak, amelyeknek még néhány házon vannak ilyen-olyan párjai (pl szőlőfürtök több helyen, vagy a Lorántffy utca 19. szám homlokzatának motívumai, amelyek egy részét én komlótobozoknak nézek: https://www.streetsofdebrecen.hu/img_6271-2/), de összehasonlítva például a pucér angyalkákkal (jajbocsAttila, puttókkal), jelentősen megritkultak. Ennek egyik fő oka gondolom már a házak elpusztítása előtt is a klasszikus cívis életmód eltűnése, illetve a gazdálkodáshoz kapcsolódó motívumok jelentőségének alulértékelése lehetett; ennek margójára így bemásolom még ide a Jókai u. 35 szám alól Katica néninek egy kapuáthajtóval kapcsolatos néhány mondatát is, ami viszont jól indikálja, hogy ezelőtt sok évvel mennyire központi motívumok voltak ezek a cívisházak díszítésében (is):
„Van egy padlásfeljáró is itt elöl, mert itt régen beállt a szekér a kapualjba, és a zsákot úgy húzták fel a padlásra. 115 évvel ezelőtt három évig épült ez a padlás, olyan formában, hogy az utcafronton a födém fölött egy méter magas téglafalat építettek. A padláson szárították a csöves kukoricát, nagyon sok volt, mert nagy területű a ház. Mikor aztán megszáradt, szintén itt eresztették le a kapualjban, ami egyébként freskós volt, mégpedig aratást ábrázolt.”
#1503/1279/1893
Darabos utca; 47.536272, 21.623844
Canon EOS 6D
f13; 1.6sec; ISO-100; 50mm
2020.01.26.