– Tudna segíteni, hogy ez a Mozsár vagy a Kankalin utca? Mikor legutóbb erre jártam, még csak a Kankalin utca volt meg.
– Ez a Kankalin utca. Zsákutca egyébként mindkettő.
– De gondolom ön még akkor költözött ide, mikor nem voltak utcanevek, csak számok.
– Igen. 1980-ban egész pontosan.
– Egész évben itt lakik?
– Nem, csak nyáron jövünk ide a kutyákkal. Máig megvan a Csapókertben a lakás.
– Ja értem. Hát igen, idekint gondolom jobban elférnek a jószágokkal.
– Igen, ők már családtagok, muszáj azt is nézni, mi a jó nekik.
– És milyen itt lakni?
– Csendes, nyugodt. Jó a levegő. Nincsenek betörések sem ezen a környéken. Egy probléma van, hogy ha egy karéj kenyeret is akarok magamnak venni, a Vámospércsi út felújítása óta nagyot kell kerüljek, mert nem tudok átmenni az elektromos négykerekűmmel a szalagkorláton. El lehetne egyébként menni a szervízúton, de van a sarkon egy ház, amit a felújításkor nem bontottak le, és így elállja az utat.
– Hova jár innen boltba, a Kéknyelű utcára?
– Igen, oda is. De így előbb az útra kiérve balra kell forduljak, haladni egy darabig a zebrán át kell menjek a túloldalra, utána
vissza jobbra, majd a házat elhagyva megint átkelni, és vissza ugyanez. Ráadásul elvileg már büntetnek, ha ezzel az elektromossal a kerékpárúton megyek.
– Akkor sajnos jól át kell gondolni, mit vesz meg egy körben az ember. És merre dolgozott korábban?
– A Szabadság útról jöttem nyugdíjba 55 évesen, sajnos leszázalékoltak derékbántalmak miatt. Mindig kemény munkát végeztem, melegben, fagyban, és idővel meglett a böjtje.
– A régi GÖCS területén dolgozott?
– Nem, ott a benzinkút mellett volt a Finommechanikai Vállalat, ott dolgoztam.
– És azelőtt? Talán a MÁV-nál? Látom, MÁV-os pólót visel.
– Nem, ott a fiam dolgozik. Először a Hámán Katón dolgoztam. De akkor nem úgy nézett még ki, mint most. Nem volt ott az a nagy bevásárlóközpont, még a malom volt a helyén, a környékén meg mindenhol olyan házak meg kertek, mint most itt, ahol beszélgetünk. Akkor még igazi kert volt a Libakert.
– Sokat hallottam arról az időszakról, de döbbenetes elképzelni, hogy önnek még emlékei is vannak az akkori látképről. Megkérdezhetem, hány éves?
– Mennyire tippel?
– Nem tudom… nyolcvanegy?
– Nyolcvankilenc.
– Akkor egy tízest bőven letagadhat.
– Még egy tizenegyet szívesen élnék, hogy kerek legyen a vége.
– Na akkor hajrá, jó egészséget kívánok, és köszönöm a beszélgetést!
#1792/1532/1998
Kankalin utca; 47.528316, 21.700557
Utca első említése: 2000
Canon EOS 6D
f4; 1/400; ISO-200; 27mm
2024.08.19.