A pálmaliliom inváziós veszélyességét eltérően ítélik meg, azzal, hogy a korábbi források kevésbé, az újabbak inkább tartják veszélyesnek. BARTHA (1999) a meghódított terület nagysága, a terjedés sebessége, az egyedszám és növekedésének mértéke alapján kategorizál, nála a pálmaliliom a legalacsonyabb, 1-es, azaz nagyon ritkán elvaduló, sokszor átmeneti megjelenésű (efemerofiton), egy vagy nagyon kevés helyen fellépő fajok közé került. Inváziós szempontból BALOGH et al. (2004) jegyzékében státusza az invázióra kevésbé hajlamos „meghonosodott neofita” (naturalized neophyte). Ezzel szemben a PÁNDI et al. (2014) által vizsgált felhagyott kiskunsági tanyák 30%-án előfordult, tehát gyakran elvaduló növény. Besorolásuk szerint a faj „fennmaradó”, azaz előfordulása kizárólag a tanyahelyekre korlátozódik, de a felhagyást követően akár több évtizedig is túlélhet. Kiskunsági tapasztalatai alapján SZIGETVÁRI (2004) viszont már úgy véli, terjedése „helyenként ijesztő mértékű is lehet” és a közeljövő potenciális invazív fajaként említi. MATUS Gábor & BALOGH Rebeka: Yucca filamentosa a Dél-Nyírségbe
#0636
Estike Utca; 47.507953, 21.700349
Utca első említése: 2007
Canon EOS 6D
f5.6; 1/200; ISO-1000; 21mm
2020.2.16.