Dongó ődöng az erdő szélinél. Harkály kopog, gyík ragyog. Marha bőg. S tovaringatja fodrosan a szél a tűnődve zümmögő időt. Gyűrt, sárga táj, az égi mellig ér, muharmező, kemény kötény, nehéz – mi van benne? Amott fut egy kis ér s itt ház ül. Kisfia, az ól, idenéz. Poros a víz, nincs kedve kékleni. Zörrenő fák közt pikkelylik az út – és gomolygón új korunk vénjei, kik elhagyták az omladó falut. Hátha kenyér nő idegen igán. Lassan ügetnek, barnák s csontosak. Csöpp cókmókjuk gunnyaszt a taligán. Fönn felhők lágy batyui bomlanak. S sziszeg a por, rájuk locsog a sár – na, ki ád nektek munkát, kenyeret?… Tétova szunyog sír és a határ száraz szemekkel magába mered. József Attila: Hatá
#0690
Doboz Utca; 47.488355, 21.664130
Utca első említése: 2003
Canon EOS 6D
f5; 1/640; ISO-3200; 200mm
2020.3.27.