Ugye már egyszer leírtam, hogy 1997 és 2004, tehát 8 és 15 éves korom között anyámmal a Faragó utcán laktunk, egy klasszikus cívis „udvaros” házrészben (https://www.facebook.com/streetsofdebrecen/photos/a.394338674630653/435501333847720/?type=3&theater). Ha a linkre kattintotok, akkor az udvar „bájának” egy kis kivonatát elolvashatjátok a lakóközösség mindennapjainak legjavából; amit viszont akkor nem írtam le, hogy mennyire gyűlöltem kölyökként estefelé hazajárni az Eötvös-Maróthi-Sarok-Faragó útvonalon, mert a Fácán előtt már akkor persze beindult a bulika, így ha a hazatartó útvonalam során félig-meddig szükségszerűen odakanyarodtam elé, akkor két hányás között levezetésként általában verbálisan abuzáltak a kulturáltan mulató delikvensek. Na persze aztán 16-17 évesen már én is mentem oda Vadászt meg a többi ilyen horrorpiát inni, szétveretni magamat csocsóban a loncsos hajú rokkerekkel (nekem is hosszú loncsos rokker hajam volt akkor természetesen, meg rokkzenét hallgattam, ám már akkor is mindenki orrára kötöttem, hogy a kettő egymástól tök független, én azért kezdtem el növeszteni a hajam, mert Andorral anno egy tanévkezdéskor megbeszéltük hogy egész tanévben növesztjük, aztán meg év végén levágatjuk, de aztán ő levágatta, nekem meg úgy maradt), meg végignézni ahogy Dávid romantikusan összejött Rokival (járjunk bazmeg? járjunk bazmeg!) másfél évre. De nem is ez a lényeg, hanem hogy nekem a Sarok utcát máig ez a kapu reprezentálja, mert ha idáig eljutottam, akkor már nem akkora valószínűséggel számíthattam arra, hogy valaki belém köt. Na persze volt olyan is nyilván, hogy még innen is hazakergettek
#0705
Sarok Utca; 47.537980, 21.632816
Utca első említése: 1850
Canon EOS 6D
f6.3; 1/320; ISO-800; 40mm
2020.4.12.