Tibor bácsi mikor aznap először nézett ki délután az ablakon a hátsó kertbe, első mérgében akkorát ütött a Jancsi asztalos szomszéd által egy-két éve összetákolt nyárfa asztalra, hogy az hosszában rögtön kettérepedt. – Klára, azok ott mi kénköves pokolból szökött nyavalyák, és mér’ vannak ennyien? – Gatyástyúkok, Tibi. Te mondtad hogy azokat hozassak Petikémmel a Zsibiből. Reggel erre kanyarodott a Kadettel, aztán kirakta azt a pár ládányit hátra, most takarítottam nekik délelőtt az ólt, aztán addig a gyöngyiknél vannak. – Klára! Ne idegelj fel jobban, ha megkérhetlek! Azt mondtam, hogy ‘pércsi kopasznyakú kell, mert abba nem megy bele a tetű, ezeket meg gyakorlatilag a drága Petikéd levendulás fürdősójával naponta fürdethetjük, ha azt akarjuk, hogy még a jövő héten is éljenek! Arról nem is beszélve, hogy mennyit esznek ezek? – Tibi, már a múltkor is megmondtam, hogy azok a szerencsétlen tápos tyúkjaid azért pusztultak el, mert sorban beleittak abba a szabadon hagyott borzasztó pimpós borodba, amit már egy évtizede mondok, hogy inkább öntsél le rögtön a csatornába ahelyett, hogy töltenéd vele az időt! Most is inkább már délelőtt megittál egy nullahetes Hubertust meg légpuskával lövöldözted a verebeket amíg én az óllal foglalkoztam, úgyhogy ha megtennéd akkor feküdjél inkább vissza, vagy etesd meg a gyöngyiket, vagy akármi! Tedd hasznossá magad! – Hogy sújt veled engem ez a gyönyörű kurvaélet, Klára! – Az, Tibor
#0718
Gulyakút Utca; 47.598560, 21.590771
Utca első említése: 2009
Canon EOS 6D
f4; 1/1600; ISO-800; 200mm
2020.4.19.