Minden debreceni életében eljön az a pillanat, amikor a Praktikerben a festékek közötti tallózás során ráveti tekintetét a „csokoládé mousse” fantázianéven futó, ámde valójában fosbarnának minősülő falfestékekre. Egészséges esztétikai érzékkel megáldott vásárló ilyenkor nemes egyszerűséggel félrefordítja a fejét, ámde néhány ember feje fölött sajnos kigyullad az a bizonyos képzeletbeli villanykörte, és hazahord valamiért ebből a festékből pár, szélsőségesen szerencsétlen esetben pár tíz liternyit. Jelen kép október elején készült, és addig egyetlen helyen láttam a városban ezt a barna színt: anyám Erzsébet utcai lakásának nagyobbik szobájában, ahol az ízlésficamos múzsám diszkrét fülembe sugdosásának hatására két éve a kis barátaimmal egy láda Kőbányai társaságában pont ezt a színt kentük fel a falra, és ami már valójában az első hengervonás után kiderült, hogy nem lesz jó, de talán mert az ember nehezen ismeri be ha hibázik, azért is végigviszi az ilyen dolgokat, elvégre nekem sem volt semmi kedvem azt a ~10 liter fosbarna festéket visszavinni az áruházba. Úgyhogy mint említettem, felkentük az utolsó deciliterig, fel ám, szánom-bánom azóta is, és nem tudom, jelen ház tulajdonosa hogy van ezzel a kérdéssel, de tulajdonképpen egyszer szívesen megbeszélném vele, akár egy másik láda Kőbányai társaságában.
#1286/1106/1872
Tisza utca; 47.523999, 21.682840
Utca első említése: 2009
Canon EOS 6D
f6.3; 1/800; ISO-160; 50mm
2021.10.03.