Site Overlay

Miket láttunk és mikről beszélgettünk rántott hús és almástészta előtt a Gomolyfelhő utcán

Mint a tegnap feltöltött fényképből láthattátok, a Gomolyfelhő utcán abban a kegyben volt részünk, hogy alaposan szétnézhettünk egy hagyományos debreceni gazdaságban, mielőtt jól meg lettünk etetve háztáji koszttal, és én jól meg lettem itatva háztáji borral, sőt: útravalónak még egy flakon tejet is kaptunk. Ugyan a lezajlott párbeszéd egy részét már a tegnapi kép kísérőszövegeként bekalapáltam, de mivel a tulajdonosok alaposan körbevezettek minket, ebben a blogbejegyzésben ugyaninnen szeretnék még pár képet és beszélgetésrészletet közreadni.

– A macska neve meg gondolom Cirmi. – Dehogyis, nincs neve egyiknek sem. Van vagy tizenkettő belőlük, minek mindnek nevet adni?
– Nem fognak összezavarodni a tehenek hogy itt téblábolunk körülöttük? – Dehogyis, tudják már azok az utat, meg a helyüket is.
– A hátsók nem jönnek? – Nem, azok borjúk, azok meg nem lesznek megfejve.
– Látom itt valójában a kutya vigyáz a rendre. Hogy hívják? – Rozsdás. Megölné ez a macskát is, ha mondanám neki.
– Rozsdás is kaphat egyébként rántott húst? – Nem, ő más koszton van. De jó kutya ez a rozsdás, húsz másikért sem adnám!
– És kézzel fejik a teheneket? – Nem, géppel. azért ebben már modernizálódtunk.
– Nagyon hangoskodik ez a disznó, tán éhes? – Csak pimaszkodik, többet evett már ma, mint én! Én még csak egy tányér levest ettem délben, miután megjöttem a szőlőből.
– Vidám kis kompánia! mennyi idősek? – Még csak öt hónaposak. – De már jó nagyra megnőttek! És el lesznek majd adva? – Á, itt minden saját fogyasztásra van, a malac is.
– Na, itt egy másik Cirmi. Már csak tízet nem láttunk a tizenkettőből. – Majd előjönnek kicsit később, amikor etetjük a jószágokat.
– Azta, ez a gép gondolom már megvan vagy ötven éves! – Bizony, és tudod mi ez amúgy? Ez itt a tehénpásztor! De gyere, most már igyunk egy pohár bort!