Vannak olyan kifejezetten giccses növények, amik hiába szépek meg színesek, valamiért nem szeretem őket. Ilyenek például számomra vadon élő orchideák közül a hazánkban is megtalálható sallangvirág fajok (https://hu.wikipedia.org/wiki/Sallangvir%C3%A1g), vagy bármely „tenyésztett” teszkós cserepes orchidea; elborzadva szemléltem nemrég videón a japánok krizantémhoz fűződő beteg kapcsolatát is (https://www.youtube.com/watch?v=5mK_cL59LuE); de a szintén Debrecen szerte előszeretettel ültetett liliomfa példányokkal (kivéve az örökzöld liliomfa: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyvir%C3%A1g%C3%BA_liliomfa) sem tudtam sosem megbékélni a városban, mert szerintem valahol a liliomfák a közvetett kerti szimptómái az újkori ember sokrétűen növekvő ingerküszöbének, és egyaránt a sokféleképpen hanyatló, megfelelő háttértartalommal nem rendelkező ízlésvilágának. A rózsa viszont hiába valahol borzasztóan giccses, mégis máig szeretem: egyrészt azért, mert 15+ éve a Faragó utcai ablakunk alatt ott nőtt egy szép nagy (anyám által rendszeresen metszett) példány, másrészt mert giccses növényhez mérten viszonylag igénytelen, harmadrészt mert a magyarság virágai között kifejezetten fontos és kultikus szerepe van évszázadok óta, és végül negyedrészt mert a saját szememmel is sok helyen láttam Debrecenben, meg a magyar vidéken is a nagy öregeket, akik jól láthatóan máig türelmes szeretettel gondozzák őket.
Úgyhogy mivel lassan szezon van, meg mivel össze is gyűlt annyi, íme tíz ilyen-olyan rózsás fotó a város tíz utcájáról.
