Site Overlay

Toldalékok (a.k.a. public art found) by Löki & Burai I.

By admin

Az alábbiakban a 2024.10.31. és 2024.11.21. között az Incognito falán lógott, Burai Árpival közösen megvalósított kiállításunk képeit és szövegeit fogom kettő blogposztban digitálisan megmenteni az utókornak.

A Public_Art_Found atyja Szigeti G Csongor, aki Miskolcon kameráival felfegyverkezve indul felderítésre, szemét és elméjét a hétköznapi helyzetek esztétikumára fókuszálja, komponál, kattint, gyűjt, válogat, és megoszt. Csongor fotóin műalkotásokká avatott tárgyak és konstrukciók láthatóak, melyek eredetileg nem azzal a céllal jöttek létre, hogy esztétikai élvezetet nyújtsanak, de mégis azt láthatjuk, hogy ezt teszik. Ezek a köztéri műalkotások nem a klasszikus értelembe vett művek, a megőrzésükről nem gondoskodik senki; ámde élő organizmusok, amelyek állandóan változnak, a folyamatatot pedig a természet és a városlakók együtt alakítják. Löki Viktor és Burai Árpád debreceni toldalékai egymásból élve, egymásra épülve és licitálva szabadkoznak, illetve egymástól függetlenül teremtenek egyszeri és tetszőlegesen kiismerhetetlen szimmetriát. A közös cél érdekében, relatív hatótávolságon belül távolságtartók, hogy aztán a megfelelő pillanatot messze elkerülve egymásról egymásnak jelentsenek, majd minden további nélkül kollaboráljanak.
Szöveg: Burai Árpád
Kép: Löki Viktor
A művészetetet Mikos Ákos (és Dr. Akula) nyitotta meg, Ákos megnyitóra írt szövege a következő blogposztban lesz.
A Relatív Pozíció hősi emlékművénél koszorút helyez el és néma főhajtással fejezi ki tiszteletét: – Dr. Volt Béla, a Posztapokaliptikai Hivatal főelőadója – Hamvas Jolán, az Északnyugat Tiszántúli Pillanatközpont főtitkárhelyettese – Megyergyulai Abigél, az Elvárásmegyei Hatóság mámorügyi albiztosa – Csáb Leonárd, a Nemzetközi Kapcsolatok Befagyasztásáért felelős főfelelős – Dr. Tárnoki-Tatár Izabella, a Végmelléki Kutatóközpont alkalmankénti igazgatója – Prulár Tibor, a Vállalhatatlanok Országos Szövetségének mártírügyi referense – Muszi Imre Antal, nyugalmazott kerékkötő
Vasárnap délután, ebéd után, úgy kettő-fél három fele ment el a Gizike, azt mondta, hogy akkor most indul és minden jót, meg hogy vigyázzunk magunkra, aztán hátrament a kert végébe, ott volt az az izé, amit a Bandi hozott úgy egy hónapja, a dűlőúton találta, és amibe a Gizi teljesen belebolondult, először csak, hogy milyen érdekes meg szép meg nagy, aztán már arra lettünk figyelmesek, hogy egyre több időt tölt ott, nézegeti, simogatja, beszél hozzá meg ilyenek, tulajdonképpen amikor nem volt semmi dolga akkor ott volt és csak az a valami érdekelte, egy idő után meg azt kezdte el mondogatni, hogy ő elmegy azzal a tárggyal, hogy álmában meglátta, hogy az valójában egy űrhajó és érte jött és hogy hamarosan indulniuk kell, mert őt már nagyon várják meg ilyenek, és akkor azon a bizonyos vasárnapon elindult, hiába mondtuk neki, hogy térj már észhez Gizi, de ő ezt már meg sem hallotta, megemelte azt a valamit, bebújt alá, gondoltuk majd csak megunja és kijön, például ha majd megéhezik vagy ilyesmi, de egész nap nem jött elő, ráhagytuk, úgy voltunk vele, hogy töltse ott az éjszakát, aztán majd reggel legfeljebb orvost hívunk hozzá ha nem jön ki, lefeküdtünk hát, aztán éjjel nagy zajra ébredtünk, el nem tudtuk képzelni mi lehet az, futunk ki az udvarra, és bizony azt láttuk, hogy az az izé felemelkedik a levegőbe és elhúz a mi Gizinkkel, mint egy rakéta, biz isten így történt, a Gizinek meg azóta se híre, se hamva bassza meg. (özv. Bozsányi Gyuláné Etelka rendőrségi tanúvallomása)
minden tőlünk telhetőt, a legmesszemenőbbekig, a leghatározottabban, magától értetődő módon elkövetünk, ez vitán felül áll, nem is lehet kérdés, minden erőnket latba vetve, fej fej mellett, egymást segítve és támogatva, a közös cél érdekében azon dolgozunk, hogy megtoroljuk, hogy elégtételt vegyünk a bennünket ért megaláztatásért, hogy így és itt kell eztán léteznünk, bebetonozva tűrnünk és átélnünk, elviselnünk, hogy nap mint nap megalázzanak, beszennyezzenek, rajtunk keresztül ürítsenek, folyassanak, távolítsanak el minden mocskot, szemetet, így hát nem maradt más fegyverünk Harcostársaim, csak a földalatti aknamunka, lázadásunk, bosszúnk egyetlen hatásos eszköze, a dugulás
ne menj közelebb hozzá, roppant veszélyes és kiszámíthatatlan
Dr. Bárki Akárki ennek a szemmel láthatóan páratlan kompozíciónak, ismertebb nevén izének, a magas színvonalú esztétikusság állampolgárok körében való népszerűsítése érdekében végzett kiemelkedő szakmai munkája elismeréseként a Külterületi Köztársaság Félkeresztjét adományozza.
dézsma (főnév) diadalittas akaratmegnyilvánulások zárójelezett közös halmaza, átmenetileg dekódolt identitás struktúra, kora délutáni daganat propagálás, közszemlére tett cserbenhagyás, mámorspecifikus alárendeltség, járványügyi elhallgatás, értékálló tartalék tudatossággal fémjelezett szillogizmus
Kella Géza Debrecenben élő debreceni képzőművész „Nincs mit felejtenem” című installációja egy velőtrázóan célorientált alkotás, egy önbeteljesítő jóslat, mely egyszerre prűd és pajzán, sematikus és innovatív. Perspektivikus perlekedés a decentralizált hatásmechanizmusokkal, és az erre épülő, végletesen tárgyiasult természettel, amely rémesen unja önmaga látszat sokszínűségét, de mérhetetlenül lomha és enervált ahhoz, hogy átlendüljön a holtponton. Kella ennek a tépelődésnek állít egy előre lerombolt emlékművet, ádáz küzdelmet ábrázol, melynek kimenetelét nem bízza a véletlenre. Groteszk szárítója drámai hőssé válik, ahogy feltartóztatja a térhódítás igényével fellépő erdei fát, azt a fát, amely átlépett a mögötte látható árkon és bokron és most a város felé tart, ki tudja mi célból. Küldték, elűzték vagy magától indult el? Teljesen mindegy, Kellát kizárólag a szimbólum jelleg foglalkoztatja. Az alkotás hű leképezése a művész hitvallásának, mely szerint „mivel a valóság ütemérzéke hagy némi kívánnivalót maga után, én veszem kezembe a karmesteri pálcát, lesz, ami lesz.” És Kella jól tudja, hogy az lesz, ami lesz.
Ő ezt nem akarta. Mereven elzárkózott a felkéréstől, mondván nem érzi magában az elhivatottságot, amely a megbízás végrehajtásához elengedhetetlenül fontos lenne. Már az sem volt számára világos, hogy miért pont rá esett a választásuk, hiszen tudvalevő volt, hogy mindig is kerülte a kihívásokat, a képességeit akár csak csekély mértékben meghaladó feladatokat sem vállalta el soha. Számtalan érvet sorakoztatott fel amellett, hogy miért ne őt bízzák meg a feladattal. Inkompetens, motiválatlan, akaratgyenge, erélytelen, következetlen, felszínes, lomha. A legfelsőbb fórumokig elment alkalmatlanságát hangoztatva, kérelmek, beadványok egész sorát terjesztette be, de hiába. Ügyét még csak tárgysorozatba se vették. A döntés időközben megszületett. A feladatot neki kell végrehajtania. Bármiféle tiltakozásnak, fellebbezésnek helye nincs. Sorsát csendes beletörődéssel tudomásul véve, hozzálátott hát a feladat végrehajtásához.
PHP Code Snippets Powered By : XYZScripts.com