Site Overlay

Történetek II.

Folytatom a második résszel a kép+párbeszéd formátum tízes csokrokba gyűjtését.

– Kezét csókolom! Azt szeretném megkérdezni, hogy mik ezek a kövek, meg a félhold alakú formák itt a kerítésoszlopon?
– ‘Kivánok…. hol?
– Itt a kerítésoszlopon, ezek a kövek.
– Milyen kövek?
– Vannak kövek a kerítésoszlopba benyomva, meg ilyen félhold alakú forma is van nyomva bele.
– A kerítésbe?
– Igen.
– Nincs ott semmi.
– De igen, itt van, tessék már kijönni, és megnézni!
– ….Jaaaa! Hogy azok, igen! Ezek a félholdak valójában palacsintatésztához használt alumínium formákkal lettek nyomva a friss betonba, mikor negyven éve megcsináltuk a kerítést. A ház mennyi idős? Azt meg ötvenhat előtt építettük, mikor még magánál is fiatalabb voltam.

(Sebes utca, 2019.06.13.)
– Mióta van itt ez az ABC? És miért lett Napsugár a neve?
– Nem tudom, a főnök nevezte el így, nem kérdeztem még sosem, miért. Fél éve még takarmánybolt volt, meg még zöldséges is valamikor.
– De aztán besütött végre a napsugár a boltba.
– Haha, persze…akkor ennyi lesz, egy kávé?
– Igen, köszönöm.
– Egyébként nem könnyű most, nézd meg a sertés árát is, folyamatosan emelkedik a sertéspestis miatt.
– Hát ez disznóság.
– Na jól van… megittad már a kávédat?

(Lázár utca, 2019.10.12.)
– Mit fotóz? A fodrászatot? Hát, az már nagyon régen itt van ám… mi nyolcvanötben jöttünk ide, egy öreg mamától vettük meg a házat, de már azelőtt jóval is itt volt a fodrászat. Ott lakik az épület tulajdonosa a bal szélső házban, ő ötvenegyben született, és amikor ő kitanulta a szakmát, az apukája rögtön megcsinálta neki az üzletet, és azóta folyamatosan üzemel.
– De jó! És milyen jó lenne, ha az ő lánya/fia is kitanulná a szakmát, és anyáról anyára szállna az örökség!
– Hát itt dolgozik a lánya, ő is fodrász.
– Na, akkor minden a legnagyobb rendben! És mondja, maga hova jár fodrászhoz?
– Hát ide! De hát itt lakok szemben, hova járnék?

(Csap utca, 2019.11.06.)
– Tiszteletem! Mit csinál éppen? Fázik a kisautó, és betakarja télire?
– Jó napot! Igen, mondhatjuk úgy is. Illetve betakarom a fiamét is, mert ő éppen kint van németben, hegeszt.
– Világos. Egyébként régóta laknak itt?
– 2012 óta. Azelőtt is itt laktunk a környéken, mert gondnok voltam 35 évig a Szabó Kálmánon a Petőfi Sándor Iskolában, aztán lejárt az idő. Itt az utcában egyébként még pár éve is akácos volt az út túloldalán, de aztán azóta felépítették ide ezt a sok házat. Na de megyek, mert be kell takarni az autókat!

(Korcsolyás utca, 2020.01.30.)
– Kezét csókolom! Önök most hazamennek ezen a hídon, jól látom?
– Jó napot! Igen, minden nap itt járunk haza. Az autóval viszont a másik oldalon állunk meg, a Kuvik utca felől.
– És mióta laknak itt?
– 2007-ben vettük meg a házat, azóta itt lakunk a családdal. Mikor megvettük ezt a házat, egyébként már akkor itt volt ez a kis híd.

(Békéscsaba utca, 2020.01.30.)
– … és akkor van esetleg egy hely ahol tudnánk mégis egy kávét inni?
– Persze. Itt!
– Nagyon jó! Akkor hármat kérünk.
– Rendben. Cukorral, tejjel?
– Egyet egy cukorral, kettőt meg tejjel.
– Értem. És tejszínhabot nyomjak rá?
– Ondódon? Hát persze!

(Kalász utca, 2020.02.29.)
– Mikor legutóbb itt lefotóztál, jött a főnök a kinyomtatott képpel, és kérdezte hogy kit ismerek a képről? Hát én mondtam, hogy gyakorlatilag mindenkit! Hogy lefotózhatsz-e még egyszer? Persze! Egészség!

(Kalász utca, 2020.03.14.)
– Ez itt a gúnár, az meg a tojó. Hárman voltak eredetileg, csak az egyiket még régebben elvitte egy idegen kutya.
– És milyen kis bizalmasak ennek ellenére!
– Igen! De ez elsősorban azért van, mert kiskorukban bent a konyhában neveltem őket, így aztán hamar hozzánk szoktak.

(Szilváni utca, 2020.03.23.)
– Fantasztikus ez a meseház! Az ablakkeretek, az oroszlános kopogtató az ajtón, a díszítések, minden!
– Hát igen, ez ilyen akart lenni… még 1972 körül kezdtem el építeni, 27 évesen. Kérdezték hogy megvan a telek, nem kéne rá építeni egy házat? Először biciklivel hordtam ide ezeket a nagy bazalt köveket, aztán a nagyobbakat már taxival.
– És ez a kert is az öné itt, szemben?
– Igen, bár nem is akartam feltétlen kertet annak idején, mégis lett összesen öt itt, a közelben. Gyenge ez a föld, kettő aranykorona körüli, a rozs alig nőtt meg annak idején a térdemig, meg hát szemétlerakónak használták sokáig ezt a helyet a hetvenes években, volt itt építési törmelék, tollak, minden.
– És amúgy mivel foglalkozik?
– Én festő vagyok, aztán meg biztonsági őr és portás lettem véletlenül. Ezt a házat is én festettem le, bár még az intenzív osztályra is kerültem miatta! Mikor beraktuk az ablakokat, le akartam mosni, ezért felálltam a létra legtetejére, gondoltam ha megbillenek elkapom majd felül az ereszt, csak hát előtte már délelőtt megittam kb. két deci pálinkát, úgyhogy végül létrástul hanyatt estem. Három bordám tört el, és az egyik átlyukasztotta a tüdőmet. Na de kikerültem onnan hamar.
– Világos, a létra meg a pálinka nem nagy haverok. Na és a szomszédokkal jó a kapcsolata?
– Hát nézd, én hetvenöt éves vagyok, és az a furcsa, hogy a szomszédok teljesen lecserélődtek körülöttem. Én vagyok az egyetlen aki még él és a hetvenes években is itt lakott. Nem hittem volna, hogy egyszer így lesz!

(Hullám utca, 2020.04.03.)
– Na és a korona elleni gyógyszert bevettétek már? Én már bevettem!
– Gondolom… mi lenne az?
– Sör, bor, pálinka, és jó nők fogyasztása!
– Jaa, akkor majd este vesszük be! De milyen jó ez a kis ház itt a buckatetőn! Mióta lakik itt?
– Bizony, itt ülök a trónon, mint a királyok! 45 éve lakom itt, de a ház 1909-ben épült, egyébként eredetileg egy tanítónak. A múzeum nem is engedte volna a ház kora miatt kicseréltetni az ablakokat, de én fáztam, úgyhogy kicseréltettem!
– Ja, mer műemlék jellegű épület, meg ilyenek, értjük! Na de megyünk is tovább bevenni a gyógyszereket, vigyázzon magára!
– Jó egészséget, én is folytatom! Ha tegnap jöttetek volna, még tizennégy üveg lenne, de most már csak az az egy maradt ott!

(Mátyás Király utca, 2020.04.07.)