Site Overlay

Történetek III.

A blogon folytatom az egyperces történetek tízes csokorba szedését.

– Szép nagy dog! Lefotózhatom?
– Nyugodtan. És még egyébként csak egy éves.
– Húha, mekkora lesz egy év múlva? Meg amúgy mennyit eszik ez az állat, és hányszor?
– Nem sokkal nagyobb, sokat, és naponta háromszor. Majd két éves korától már csak naponta kétszer kell etetni…
(Rába utca, 2020.04.07.)
– Te jó ég, hát ez a nyúlmennyország! Mennyi nyulat tart itt?
– Hát igen, vannak egy páran. Legalább hetvenen vannak nagyok, de hátul is van még vagy negyven kicsi.
– De hogyan lettek ennyien?
– Hát nézd… hobbinak indult a dolog, aztán egy kicsit elcsúszott. Szapora állatok ezek.
– Ugyan, ez pont így a jó, el sem hiszem amit látok! Csak biztos drága lehet ennyi állatot tartani. Mennyibe kerülnek egy hónapban?
– Havonta negyven-ötvenezer forint a nyúltáp, meg a zöldségek, amiket innen-onnan veszek, vagy kapok. Szerencsére sokan segítenek, csak ki kell járni ezeket az utakat az emberekhez, ami másképp nehéz. Arról nem is beszélve, hogy nyúltartásban nincs szabadnap, nem mehetünk el nyaralni sehová, ésatöbbi.
– De remélem van a gondozásukban is segítsége, nem csak a tápban segítenek az ismerősök!
– Igen, például a feleségem nyugdíjas, már egészen egy hete, úgyhogy remélhetőleg most már tud majd segíteni többet.
– Ön még dolgozik?
– Nem, már én sem. Dolgoztam azelőtt több országban, és foglalkoztam sok mindennel, mindenféle mérnöki dolgokkal, szellőzéstechnikával, stb.
– De látom azóta a szellőzéstechnikát inkább kiadta négylábú alvállalkozóknak.
– Így is mondhatjuk.
– És hányszor eszik nyúlhúst egy évben?
– Hát igazából nem nagyon eszek. Régebben ettem, de valahogy mostanra már nem megy. Rágondolok a húsára meg az ízére, és egyszerűen nem leszek éhes.
(Gyömbér utca, 2020.05.17.)
– Azt meg szabad kérdezni, hogy a Fila Brasileiro mit jelent?
– Persze. A brazil masztiff neve portugálul.
– Micsoda specifikus kutya harap tábla, le a kalappal! És akkor egy állat van odabent?
– Nem, ketten vannak, csak most be vannak zárva, mert másokkal nyűgösek, folyton itt szaladnak a kerítés mellett és ugatnak, mikor jön valaki, én meg nyugodtan akartam kertészkedni. De amúgy engem szeretnek a legjobban a világon!
(Petúnia utca, 2020.05.24.)
– Le szabad fotózni az oroszlánkutyát?
– Persze. Bár hozzá kell tennem, hogy anyám nyírta ilyenre, nekem nincs közöm hozzá. Amúgy szuka a kutya.
– Akkor miért hím oroszlán sörénye lett?
– Mondom hogy anya nyírta.
(Vadkörte utca, 2020.05.24.)
– Bogi! Hát nem megmondtam, hogy nem állunk szóba idegenekkel? Nem szabad csak úgy a kerítésnél hagyni, hogy megsimogassanak!
– Nem baj, jól nevelt kutya, tudja hogy kiben bízhat! Hány éves másképp?
– Tizenegy éves már, de kis érzékeny lett az utóbbi időben. Nem bírja például a vizet, a fürdetéstől sebes lesz a teste, és még ráadásul vegetáriánus is. De mindezek ellenére virgonc ám, nagyon szereti például felásni a kertet!
(Bőralma utca, 2020.05.24.)
– Helló! Hát te, keresel valakit?
– Jó napot, helló! Nem keresek különösebben senkit, csak bejöttem nézelődni az utcába.
– De azt tudod, hogy ez egy zsákutca?
– Igen, láttam. De ahhoz képest jó zsúfolt, mindenhol mindenki kint van az utcán!
– Igen, de ismerünk is nyilván itt mindenkit, azért kérdeztem, hátha tudok segíteni. Mi már itt élünk régen.
– Mennyire régen?
– 12 éve. Csak az a baj ezzel a hellyel, hogy nem terem meg semmi.
– Ribizli, pöszméte?
– Azok se. 3-400 kiló gané kéne legalább, hogy bármi is megteremjen ezen a homokon.
– Na nem baj, amíg a zene szól, addig nagy baj nem lehet!
– Hát igen, én bizony mindig bekapcsolom ezt a kis rádiót, ha idekint vagyunk! Szeretem a muzsikát!
(Komló utca, 2020.05.30.)
– Egy gerincsérv miatt le vagyok rokkanva, de nem százalékoltak le, annak ellenére, hogy 30 éve nem tudok dolgozni. Negyvenezer forintból vagyok el havonta, amiből elég szűkösen jövök ki. Főleg májkrémet meg kenyeret eszek. Pedig 60 ezer forintból már sokkal jobban kijönnénk a kiskutyámmal!
– Elhiszem…de milyen jó kis helye van neki ott a fotelen!
– Bizony! Nem is jön ő le ugatni onnan, csak néha, de akkor tudom, hogy olyan ment el a ház előtt, akire haragszik, mert akkor máshogyan ugat, nem hivatalból.
(Kuvik utca, 2020.06.20.)
– Kezét csókolom! Öné ez a kutya itt?
– Jó napot. Nem, nem az enyém, a gazdája itt lakik pár telekkel hátrébb.
– De akkor miért ide a “senki földjére” kötötte a kutyát?
– Nem tudom. De már három éve itt van.
– Szegény…
– Igen, és ha én nem etetném, szerintem már régen megdöglött volna.
(Légykapó utca, 2020.06.20.)
– Mikori az a hátsó helyrajzi számot jelző tábla a falon? Jó réginek tűnik.
– 1972-es. Akkor költöztem ide, a feleségem pedig 1985-ben.
– Akkor tényleg nem mai.
– Igen, de azóta történtek azért változások. Lett közvilágítás például, meg az utca elnevezését is én intéztem, így most már megtalál minket a postás is.
– Akkor az ön ötlete volt a sirály név? Vagy hogy volt ez?
– Hát inkább úgy volt, hogy a környező utcáknak már volt neve, és mind madárnév volt, úgyhogy kitaláltunk egy olyan madárnevet, ami még nem volt.
(Sirály utca, 2020.06.20.)
– Csinálhatnék egy fotót erről a Kozeles reklámpáról?
– Igen, de csak velem együtt.
– Na, hát az nekem még jobb lesz! De nem akarok sokat zavarni, látom hogy megy már egy ideje a mulatság, meg van tánc is, minden!
– Igen, és még menni is fog egy darabig. Na, de add csak ide a kezed! Én tenyérből megmondom a csillagjegyed. A bikának meg az oroszlánnak például meleg a tenyere, lássuk a tied! 
(Kardvirág utca, 2020.07.19.)