A blogon folytatom az egyperces történetek tízes csokrokba szedését.
(Kétmalom utca, 2021.09.14.)
– Különösebben senkit, csak mikor két éve bejöttem szórólapozni ebbe az udvarba, akkor úgy rémlik, még sokkal több volt itt a fa. Kivágták azóta őket?
– Igen, most nagy rendezkedés van.
– Miért?
– El fogják itt bontani a telek hátsó részén a házakat.
– Az önökét is?
– Igen.
– Mikor kell költözni?
– Hat hetet kaptunk, de még nem kaptuk meg a kulcsot se a cserelakáshoz. Szeptember 1-ig ki kell innen költözzünk.
– De akkor még hat hétig itt lehetnek.
– Igen, mert még átvizsgálják a vezetékeket.
– Mi lesz itt a házak helyén?
– Úgy tudom, hogy parkoló.
– Mi más. És hány éve él itt a család?
– Nagyjából harminc.
– Az alatt azért láthattak itt ezt-azt.
– Igen, jó itt lakni. Itt neveltük fel a gyerekeket. De a férjemet eltemettem már hat éve. Már közvetlen szomszédunk sincs. Nagyon sokat változott az udvar, nagyon sokat. Ott is voltak még házak hátul, két ház is volt.
– Most egyedül lakik itt?
– Két kutyával, ebből az egyik öreg is, vak is. Most jött az egyik lányom látogatóba az unokámmal, és nemsokára érkezik a férje is. Németországban élnek, de itt lesznek egy darabig.
– Most nézem, ott hátul a telek végén át lehet járni a Csokonai utcára?
– Igen, ott el lehet menni egészen a kapuig. De mi rohadt meleg van. Itt pusztulunk el, vagy egy kicsit odébb. Egy kávét főzhetek? Ásványvizet?
– Köszönjük, most nem. De mit tetszett mondani, szeptember 1-ig kell kiköltözni?
– Igen.
– Akkor addig visszajöhetünk még beszélgetni egy kicsit a házról?
– Persze, gyertek csak, délután általában itthon vagyok.
(Hatvan utca, 2022.07.29.)
– Köszönjük, de az imént már a Mezőség utcán teljesen beszőlőztünk.
– Akkor vigyetek az útra néhányat. Teljesen bio, amit itt láttok a kerítésen, semmi vegyszert nem kapott.
– Na jó, akkor mégis kérünk.
– Merről jöttetek egyébként?
– Az Ecetfa-Bálványfa utcák irányából.
– Nem láttatok ott egy emeletes házat? Mesélik a szomszédok, hogy van ott egy óriási ház, de mi hiába költöztünk ide már egy pár éve, nem jártunk még arra.
– Egy ilyen alpesi jellegű, háromszöges ház?
– Igen, az lesz az.
– De, láttunk egy olyat, nincs is messze innen. Tessék nyugodtan elindulni, egy félóra alatt megvan oda-vissza.
– Nehogy azt hidd! Két éve vettük a házat, most vagyunk itt ötödjére, de úgy eltévedtünk először, hogy feltörte a lábunkat a cipő, mire visszataláltunk ide. Ti hogy tájékozódtok?
– A telefonunkon van térkép, azt nézzük.
– Ja, értem. A fiúnak van olyan, majd megtanuljuk. Amúgy is neki vettem ezt a házat, legyen egy ilyen hétvégi háza, ahol tud dolgozni a kertben, meg ki is tudja azért pihenni magát. Mert nagyon jó ám itt az erdő közepében, én is erdő közepében… járok!
(Favágó utca, 2022.10.23.)
– Kicsit azért igen. Lesből jött.
– Elég hebrencs, még csak három éves.
– Akkor azért ugat ennyit. Honnan került önökhöz?
– Nyíregyháza alól hoztuk el ingyen. Volt egy rottweiler nálunk korábban, de az elpusztult egy daganatos megbetegedésben.
– Hány éves volt?
– Csak kilenc szegény. Aztán Somogyban lett volna roti 40 meg 50 ezerért, de messze is volt, drága is volt.
– Igen, azért a fél országot átutazni… hogy hívják a kutyát egyébként?
– Bonnie.
– És szeretnek itt élni?
– Igen, elég szép itt. Ti is itt laktok?
– Nem, mi Debrecen északkeleti részén, csak jövünk-megyünk hétvégente a városban. De szeretjük Józsát, van sok jó hely itt.
– Igen. Meg jó a levegő, az fontos most. Sok helyen mindent eltüzelnek, amit nem kellene, de mi igyekszünk vigyázni. Hát így élünk mi szerényen.
(Józsakert utca, 2023.01.08.)
– Igen, egész messze lát. Az előbb egy madárijesztőt fotóztam vele az utca elején.
– Az meg is ért egy fotót, elég komoly műalkotás.
– És ön mivel tevékenykedik? Nincs még kicsit korán a locsoláshoz?
– Talán igen, mármint biztos fog még fagyni. De a magaságyásba sajnos kell a víz. Átok ez a kertészkedés amúgy. Mármint a kényszer, ami mögötte van.
– Én is így vagyok a fotózással.
– Jó, azért az más. Egyébként én urbex rajongó is vagyok.
– Tényleg? Itt a környéken van mit felfedezni? Itt is laknak egyébként?
– Nem, a belvárosban lakunk, itt csak egy hétvégi ház van. Egyébként sokáig Nagymacson tanítottam, ott volt az első osztályom is. Most meg van egy kutyánk, úgyhogy ő is mindig jön velünk ide. Csak a szomszédban 14 macska van, akik folyamatosan átjárnak hozzánk, a kutya meg ugye kergetné őket, ezért kénytelenek vagyunk kikötni a saját telkünkön. Most is kergetné ezt a cirmost, ha tehetné.
– Azért tud rohangálni valahol a telken kívül?
– Igen, a Pagony utca környékén tud szaladgálni eleget.
– És mi van még a magaságyáson kívül? Látom van egy kis szőlő is, fűszernövények, ilyenek.
– Igen, próbálkozunk, de nem igazán jó ez a homokos talaj. Sok marhatrágya kell. Meg hiába a sok magvetés, nem nagyon kelnek ki.
– Látom meghagyta a csalánt a szőlő tövében, erről jut eszembe, hogy lassan kucsmagomba meg csalán szezon, nekünk is le kell szednünk a magunkét.
– Csalánt mi is szoktunk szedni. Meg elvileg ez a tyúkhúr is ehető, de én nem érzem különösebb ízét.
(Harasztos köz, 2023.03.12.)
– Igen, próbáltam tőle megkérdezni, hogy lefotózhatom–e, de szerintem nem hallotta az ablakon keresztül. Régóta szomszédok egyébként?
– Igen, egész régóta. Ica néni régebben lakik itt, azt hiszem a ’70–es években jött Bihar megyéből. Én ’92-ben jöttem ide a férjemmel.
– Azelőtt hol laktak?
– Eredetileg Újlétán, azután ’56-ban költöztünk Debrecenbe, először a régi Csapó–kanyarba. Onnan aztán a Cserepes utcára, végül ide jöttünk.
– Újlétáról miért mentek el?
– Menekülni kellett a TSZ elől. Nem lehetett egyszerűen bírni.
– És Debrecenben mivel foglalkoztak? Gazdálkodtak még pár tíz éve?
– Nem igazán. Én bútorgyárban dolgoztam, de utána a Sütődék Rt.-től jöttem nyugdíjba. De itt is mindenhol dolgozni kellet. Szia Ica!
(– Szia Eszter.)
– Itt tartottak az udvarban annak idején állatot? Pár éve mesélte nekünk egy néni a Kar utcán, hogy még régen a tehenek a környékről a Dózsa utcán mentek végig a legelőre.
– A Cserepes utcán még volt pár jószág, de itt már semmit nem tartottunk. Sajnos ahogy idejöttünk, két évre rá már meg is halt a férjem, azóta egyedül vagyok. De szerencsére már dédunokám is van. Most lett 21 éves.
– Már olyan idős?
– Persze. Én 18 évesen férjhez mentem, rögtön jöttek is a gyerekek, hárman. Sajnos a legidősebb fiam nemrég meghalt. Hát igen, telik az idő, én 89 vagyok, Ica néni meg már 92. Itt az utca is kihalt már, elmentek a régi öregek. Ezek az újak meg nem olyanok már. Van aki minden nap itt sétáltatja a kutyáját, aztán egy köszönést nem bír idemondani. Na de ha megbocsátotok, el kell zárnom odabent a gázt. Ica, te főzöl valamit?
(– Igen, én is most főzöm a fiamnak az ebédet.)
– Még mielőtt elbúcsúzunk, egy fényképet csinálhatok itt a ház előtt önökről?
– Éppenséggel ha szeretnéd… de várj, akkor előbb gyorsan elzárom a gázt, meg megigazítom a hajam.
(Vendég utca, 2023.05.01.)
– Az biztos!
– Meleg volt, levettem a bugyit meg a melltartót… na nem baj, jobb azért most mint télen.
– Közben egy portrét szabad?
– Persze, nyugodtan!
(ekkor kiesett a cigi a hölgy szájából, melyet a homok azonnal eloltott)
– Felveszem én.
– Hagyjad azt, majd én. Soha életemben nem hagytam, hogy kiszolgáljanak.
– Most merre tart?
– Megyek hazafelé a páromtól, csak összepakoltam pár dolgot.
– Nem laknak együtt?
– Nem, majd nemsokára.
– Hogy alakult így?
– Kirúgta a felesége.
– De miért?
– Mert beteg volt, és nem akarta ápolni. Annyi év után… dolgozni sem tudott szegény. Juhász egyébként.
– Akkor ez a pásztorbot a kezében is az övé?
– Nem, sajnos ez az enyém.
– Tehát otthon maradt, de már nincsenek együtt a volt feleségével?
– Nemrég fogadtam őt be. Sokszor olyanok a férfiak mint a csahos kutyák… vau–vau, ugatnak, de aztán az orrukra kell koppintani, és elhallgatnak.
– Nemrég olvastam Erdős Pál matematikusról, ő a leírások szerint a nőket hívta uraknak, a férfiakat pedig raboknak.
– Jól mondta! Na de gyere drágám, főzök neked otthon egy kávét!
– Nem–nem, köszönöm, megyek haza én is az uramhoz!
(Klauzál Gábor utca, 2023.07.14.)
– Nem nagyon mászik fel oda, nem tudom most mi lelte.
– Gyakran jársz el itt?
– Aha, szinte minden nap.
– Mióta laksz errefelé?
– Harminc éve. Mindenkit ismerek már a környéken.
– Szeretsz itt lakni?
– Nagyon. Csak mostanában azért más már a helyzet. Egyre több a csavargó, folyamatosan költöznek befelé.
– És azelőtt merre laktál?
– Amúgy Pesten születtem, de ide kerültem amikor anyám meg apám meghaltak.
(Réce utca, 2023.08.17.)
– A boltból kaptuk nemrég. A gyerek minden nap kicsipázza. Azt mondja, gonosz ez a macska.
– Na azt nem hiszem el. Miért?
– Mert folyton harapja az ujját.
– Azt hittem azt csak a kutyák csinálják. Na persze nem mindegyik. Itt feljebb volt két tacskó, jött velünk egy darabig, azok jófejek voltak, nem rágták le a lábunkat.
– Ők igen, de ők is folyton el vannak engedve. Mondjuk velük pont nincs gond, de jó lenne ha jönne a sintér, mert sok itt szabadon a kóbor kutya. Még a buszmegállóig is kimennek.
– Kaját kunyerálnak ott is?
– Igen. Sokan ráadásul azt csinálják hogy csak nyáron etetik őket valami maradékkal, télre meg kicsapják őket, boldoguljanak ahogy bírnak.
– De miért?
– Mert csak magukkal foglalkoznak, a kutyáikkal nem.
(Sikló utca, 2023.08.17.)
– Nem az enyém. Sok van errefelé, vagy öt tuti mászkál erre naponta. Van aki dobozt rak ki nekik, van aki ételt hoz, de olyan is van, aki kővel próbálja eltalálni őket. Ha alaposan szétnézel, van is emiatt pár törött üvegkorlát itt a földszinten.
– Ja értem, akkor ilyen közösségi macskatartás van inkább.
– Igen. Arról nem is beszélve, hogy fogják a patkányokat. Én is azért tettem ide alulra ezt a kis szúnyoghálót, hogy ne jöjjenek be a patkányok a lakásba. A napokban is láttam egyet, akkora volt, hogy először azt hittem, macska.
– Mennyit van nyitva naponta ez a külső ajtó?
– Nyáron kicsit többet, de általában ha végeztem a takarítással, bezárom.
– És itt hogyhogy szinte mindenhol kívülről is fel lehet lépni az erkélyre? Nem is látok olyan földszinti erkélyt, ahová ne vezetne fel pár lépcső.
– Annak idején a tanácsnál kellett ehhez engedélyt kérni. Mi is úgy mentünk be hozzájuk, és nekünk is megadták az átalakításra az engedélyt, mint szinte mindenkinek.
– Akkor úgymond szájról-szájra terjedt a hír, és mindenki egyszerre csináltatta meg?
– Igen, valahogy úgy.
– Önök őslakók ebben a lakásban?
– Igen, az elsők között, a hetvenes évek legelején költöztünk be. De azóta sokan elköltöztek már az akkori szomszédok közül, vagy sajnos meghaltak.
(Krónikás utca, 2023.10.23.)