– 1967-ben kezdtem a pályafutásom tanulóként a Ruzicska Cukrászdában, az egykori Csapó-kanyarban. Aztán iskoláink végeztével az Állami Vendéglátó Vállalatnál helyezkedtem el, de a későbbiekben visszamentem a „volt gazdámhoz”, ahogy annak idején mondtuk.
– Ez egy ilyen délutáni műszak volt, hogy végeztek a munkával, a nyolc órással, és utána mentek vissza dolgozni?
– Igen, egy pár órás munka volt.
– Mikor jött el onnan végleg? Tehát mikor zárt be a Ruzicska?
– Négy évet dolgoztam ott. Nem tudom pontosan mikor zárt be, már akár harminc éve is lehet. De ha felhúznánk a rolót, akkor ott lenne minden változatlanul.
– Ön azóta járt bent egyébként?
– Nem jártam sajnos.
– Mekkora volt egyébként belül a hely?
– Picike, egész picike.
– Tudna mondani egy pár példát sütikre, mik voltak ott régen?
– Még árakat is tudok mondani.
– Tényleg? Na, hát az meg úgy még érdekesebb.
– Ötven fillér volt egy gömb fagyi, a krémes pedig 1,30 volt.
– És milyen sütemények voltak?
– Sokféle tortaszelet, tehát főleg ezek a hagyományosak, hogy mondjuk dobos torta, meg ilyesmik voltak.
– Palacsintát adtak?
– Azt nem. Kelt tésztából csináltak réteseket, illetve volt frissen olajban sütött fánk, vagy például pogácsa is.
– Jól hangzik, még egyébként apám is emlékszik, hogy gyerekkorában nagyapám vitte oda fagyizni, de én már értelemszerűen nem láthattam a helyet. És ezt az üzletet mikor vette át?
– Tizenhét éve.
– Azelőtt merre dolgozott?
– Közvetlenül előtte Hajdúszoboszlón, egy cukrászüzemben. Azelőtt először egy kis fagylaltozót vittem, utána pedig éveket dolgoztam a Püspöki Palota aljában, ott szintén egy cukrászdában, amit úgy hívtak, Expressz.
– Ezt a mostani helyet korábban hogy hívták?
– Margit Cukrászda volt, az előző tulajdonos az édesanyjáról nevezte el.
– De a berendezés az maradt, gondolom.
– Igen, igen. Volt egy tisztasági festés, de alapvetően a helyén volt minden. A függöny, a tükör, az asztalok, a székek.
#1665/1420/1995
Szatmár utca; 47.530278, 21.642576
Utca első említése: 1926
Canon EOS 6D
f4; 1/250; ISO-1600; 17mm
2023.11.01.