A blogon folytatom az egyperces történetek tízes csokorba szedését.
(Ezúttal kizárólag mobilfotók segítségével.)
Kérdezte a bácsi hogy mit fotózok. Mondtam hogy az ibolyákat fotózom, meg a lépcsőházat fotózom. – Miért fotózod az ibolyákat? – Hát azért fotózom az ibolyákat, mert szépek. – Igen? Nem is figyeltem még, hogy szépek az ibolyák. Reggeli motivésön Pt. 3 – Figyeld ha szépek az ibolyák, ha gyakorlatilag ibolyákban élsz. (Szoboszlói út, 2019.04.12.)– Itt nőttem fel a Vénkertben. Három hónapja halt meg a feleségem. Fizikailag még bírom is, csak hát az egyedüllét…. Megcsinálnék amúgy bármilyen munkát, de mikor megtudják hogy az utcán vagyok, már jön is a szöveg a telefonba, hogy köszönjük, majd értesítjük. Figyelj, láttam okostelefonod van, egy számot kérlek hallgassunk már meg rajta. (Dózsa György utca, 2019.05.22.)– Ne haragudj, a buszmegállót keressük. Erre van? – Persze, én is pont arra megyek. Már ha a helyközi állomást keressük. – Neeem, mink a vidékit. – Ja jó. Igen, akkor viszont én is pont arra megyek. (Külsővásártér, 2019.08.18.)– Te figyelj már, mi baja M.-nek, nem tudjátok? Olyan szomorúnak tűnik! – Én tudom. Tegnap este bezabált túrós tésztából, és megevett egy csomó szódabikarbónát rá, mert csikart a bele, az pedig átrendezte odabent a bélbolyhokat… tudod, a szódabikarbóna nem bírja a zsírt….és akkor utána ki is ürítette végül mindet a száján. – Akkor most depressziós, mert elveszítette a túrós tésztát? – Nem…nyugodt. (Csapó utca, 2019.09.11.)– Bepisilek, és nincs egy wc a bankban. Átmegyek ide a izébe, adjál már egy százast… hát hogy nincs egy wc a bankban, dehát mit csináljak, pisilnem kell. Figyelj babám, ha hívnak, akkor vidd már oda az igazolványaimat és mutasd be meg minden, csak mondjad, hogy mindjárt jövök, mert pisilek…. Na, semmi? Na látod! Anyám…már azt hittem, bepisilek, mért nincs egy szaros wc a bankban? Jó hogy ennyibe néz minket a bank, elszámolják a pénzt a rengeteg minden szarért, de nem tudnak felvenni még tíz embert. A kurva anyjukat, hát szólítsanak már ide bazmeg… bele tudnék a fejébe rúgni olyat…mit csinálnak órákig? Szerinted szopnak?- Hát csinálják a számlát, akármit. Egyébként meg halkabban már, mert itt foglak hagyni. – Ne hagyjál itt. – Kurva anyjukat bazmeg, mennyi ideje ülünk itt? – Tíz perce. – Hát ne mondd már bazmeg, hát tíz perce jöttem vissza kintről. De ezeket is bele lehetne lőni a Dunába mindet, fasszopó gecik…az a csaj is jobban tenné, ha leütne vagy tíz pecsétet előre! Külföldön nincs ilyen, csak itt divat, hogy szopatják a magyart! Csináljad drágám, csináljad, verjed szaporábban! – Üljön ide! – Ülnék én drágám, ha behívnád a 428-at! Ezt nem hiszem el…komolyan mondom, okos volt, aki a napalmot kitalálta! Leraknék ide vagy két konténert, és az leokézna mindent! Egy olyan másfél óránál többet egy perccel sem vártunk, de ki számolja. (Hatvan utca, 2019.09.23)– Fotózz le nyugodtan, csak nézd, itt van Jézus egy kitűzőn, az látszódjon! (KisKurucz kocsma, Kurucz utca, 2019.10.13.)– …legalább megkínálna egy fél szál szárazkolbásszal, hogy vigyáztunk rá tizenegyig! (Vámospércsi út, 2019.11.18.)– Szia Mikulás bácsi! A lifttel jössz? – Szia! Á neeeeem, neem. – Akkor rénszarvassal? (Erzsébet utca, 2019.12.05.)– 3000 forint lesz. – Rendben, máris adom! Nem kérek szatyrot, köszönöm, majd elrakom a hátizsákomba. – Vigyázzunk a környezetre, persze. – Bizony, ökológiai lábnyom, meg ilyenek. – Ezzel is foglalkozol egyébként? – Igen, biológus vagyok. – Hát akkor te tudod a legjobban, hogy ez a pár nejlonszatyor semmit sem számít igazából. (Kossuth tér, 2019.12.18.)– Ez vajon mikor nyitott ki utoljára? – Sajnos valószínűleg régebben, mint kellett volna neki. (Vekeri-tó, 2020.06.16.)
